Az apját látta meg, amikor a tükörbe nézett. Már majdnem köszönt is neki, annyira hasonlitottak. Elmosolyodott ezen, mindenesetre érezte, hogy nincs egyedül.
„A szeme”, mondta ki a szót, illetve azt akarta, hogy „a szemem sokkal nagyobb. Vagy keserűbb… Érdekes, gondolta, hiszen ő mást is látott. Például világháborút.”
Hát ez meg mi, amiben élnek?, töprengett. Permanens háború?
„Komám! – szólt hátra a barátjának. – Te minek nevezed?”
Ezt már csak gondolja.
„Vagy nem ugyanabban a világban élünk?”

Forrás: Lenolaj.hu