Cselényi Béla: Vérnyomás ellen
Bethlen Béla bácsi mondta, hogy az akácfalevél csökkenti a vérnyomást. Brassai utcai lakásunk közvetlen közelében, a [volt] Kossuth Lajos utcában is voltak akácfák.
Ez 1969 nyarán lehetett. Naplóvonzata nincsen, tehát ’68 kiesik ––––, ami pedig a ’70-es évet illeti, annak életérzését beárnyékolja a vizsgákra készülődés, illetve hamvába hullt első vágyakozásaim hívatlan terhe.
Tehát ’69 lehetett; tizennégy éves voltam, Béla bácsi pedig bricsesznadrágban, angolosan térhatású, rombuszmintás térdzokniban, barna, orvosi táska méretű cipőben és tányérsapkában, gyakorlott mozdulattal fejte az akácfaágakat. Ez a Hubertus vendéglőnél volt, szemben az unitárius templommal, illetve az árkádokkal megtámasztott Deák Ferenc utcával. A templom közelében fehér tányérsapkás [román] forgalmista terelte a 2-es, 3-as, 4-es trolibuszokat, a még előtag nélküli rendszámú személygépkocsikat és a járókelőket, akik közt még alig-alig akadt egy-egy szakállas férfi, [minthogy az ottani és akkori fundamentalizmus nem előírta, hanem tiltotta a szakállviselést].
A milicista észrevette Béla bácsit.
–– Uram –– mondta [románul] –– Mit művel ott? Nem szabad…!
Béla bácsi, [Erdély volt kormánybiztosa és nyugalmazott raktáros] börtönévei alatt a kisemberek szelektív hallásásával is felvértezte magát, és pár percig még tovább gyűjtögette a belvárosi akácfaleveleket, én pedig, –– azaz (vérnyomásos apám révén) az akció haszonélvezője ––…, nos, aggodalmasan, körültekintő és egyben közrendű engedelmességgel, védett életkorom dacára szorongva tépegettem a leveleket. Csak a másodszori figyelmeztetésre –– „Uram, ne csinálja…! –– függesztettük fel a begyűjtést.
–– Kinézte belőlem, hogy nem vagyok „elvtárs” –– dohogott Béla bácsi.
Budapest, 2010. V. 2.
A Hubertus vendéglő:
http://commondatastorage.googleapis.com/static.panoramio.com/photos/original/1481328.jpg
A kolozsvári unitárius templom:
Pusztai Péter rajza