„Akkor most mondd meg, mi jellemzi korunkat!” Azt nem tette hozzá, hogy „ha olyan okos vagy!”, nem is gondolta, lelke mélyéből tisztelte a komáját, Vadmalacot.
A „lelke mélyével” az őszinteségét mérte, az volt a maximum.
Vadmalac tudta a komája kérdésére a választ, mert maga is gondolkozott a dolgon. Ő úgy képzelte el kora jellemzését, mint egy kupolát, amit néhány alapigazság tart, maga szűrte le azokat, hiszen nyitva tartja a szemét.
Tudja tehát a választ, komájának viszont ezt válaszolja:
„Leegyszerűsítenéd azt, ami bonyolult?”

Forrás: Lenolaj.hu