A töltésen ültek, vakvágány, vagy mi, azt gondolták.
Komája elszaladt kolbászért a közeli üzletbe, látszott a töltésről. Meg volt elégedve: zsírpapírba csomagolták ugyan, de mustárt is adtak hozzá.
Nem csámcsogott, ezt Vadmalac külön honorálta.
Aztán átment rajtuk a vonat, komája következetesen forradalomnak nevezte. Kezdetben eseményként kezelték, beszéltek róla. Utóbb Vadmalac mindössze a talpfákat tapogatta ki, komájához így szólt:
”Megvagyunk, ugye?”