(Tudósítás 2004. december 5-ről)

3.

Csalódás-áradat

December 6. hétfő
A határon túliak kedvezményes honosítását a szavazók 51,55 százaléka, 1,49 millió polgár támogatta, viszont az érvényességhez kétmillió kellett volna. A másik kérdésére, a kórház-privatizáció megtiltására több mint 65 százalék válaszolt igennel, de ebben a kérdésben sem volt érvényes a referendum.

Markó Béla az eredményt a nemzetpolitikai konszenzusra való törekvés kudarcának minősítette. A kettős állampolgárság kérdése pártpolitikai harcok prédájává vált, mondta, és ebben a kormánypártoknak nagy a felelősségük.

Seres László vezércikke a Népszabadságban: „Amerikai kutatók szerint másképp működik az ember agya, ha hazudik, mint amikor igazat mond. A szakértők mágneses rezonancia elvén alapuló kivetítő-berendezésre kapcsolták rá egy teszt résztvevőit, akikről megállapították: a hazugsághoz bonyolultabb agyi reakcióra volt szükség. Vajon idehaza mit állapítanának meg a vezetőinkről, akik végigkampányolták a két népszavazási kérdést? Gyanúm szerint az elmúlt hetekben az egész ország egyetlen nagy, berezonált mágneses térré vált. A szociálisan érzékeny MSZP a most valószínű opcióként 800 ezer áttelepülővel, és húszféle szociális jogcímen felvehető 500 milliárd forintos pluszkiadással ijesztgette az alsó középosztályt, költségvetési teherré degradálva a külhoni magyarságot. Ráadásul nem tette egyértelművé, hogy juttatás csak itteni lakcím és TB-kártya után jár. A mindig költségérzékeny Fidesz ellenben nulla forintos útlevélkérdéssé fehérítette az állampolgárság-ügyet, az SZDSZ pedig a múltra mondott nemmel fejezte ki, hogy valójában nincs mondanivalója a jövőről. Akárhogyan is lép a politika most a külhoni magyarság felé: idehaza néhány héten át nem volt jó magyarnak lenni. Félő, hogy folyt. köv.”

Politológusok véleménye a Magyar Nemzetből: Török Gábor: „A népszavazás előzetes eredménye azt mutatja, hogy a gazdasági populizmus ma hatásosabb Magyarországon, mint a nemzeti érzésre apelláló politika. Mindkét kérdésre adott válasz azt igazolja, hogy a polgárok fogékonyabbnak tűnnek a gazdasági demagógiára.” Fritz Tamás: „Az eddigi tapasztalatok alapján a részvételi arány nem mondható kevésnek. Amikor a pártok egyöntetűen a részvételre buzdítottak – például az EU-csatlakozásról szóló népszavazás, illetve az EP-választás esetén -, akkor sem volt sokkal magasabb a részvételi arány. Az eredmények egyöntetűen megmutatták, hogy a kádárizmus még mindig masszívan jelen van a magyarokban, még mindig csak saját érdekeikkel, az anyagi problémáikkal foglalkoznak.”

Protestálás Erdélyben. A Babeş-Bolyai Egyetem Sepsiszentgyörgyön működő karának egyik adjunktusa kijelentette, a jövőben nem tanít magyarul, Magyarországot elkerüli, ott kiadott könyvet nem fog olvasni, és visszaadja a magyarigazolványát. A Hargita megyei tanács elkeseredett hangú levélben fordult az anyaországi testvérmegyékhez, a kiépített kapcsolatok felülvizsgálását helyezte kilátásba azon megyék esetében, ahol a nem szavazat győzött. Néhány templomban fekete szalagot tűztek a magyar zászlóra. Egyik helyen a hívek megtagadták a Himnusz éneklését, pedig a kommunizmusban az erdélyi magyarok legfőbb álma a nemzeti imádság szabad éneklése volt; ezért sokan életüket adták volna, és voltak, akik adták is. Székely fiatalok magyar zászlót akartak égetni, magyar rendszámú gépkocsikat akartak megrongálni, aztán letettek róla. Székelyföldi kocsmatulajdonos kiírta a bejárati ajtóra, hogy magyarországi vendéget nem szolgál ki. A kolozsvári Transindex internetes portál a vasárnapi szavazást követő kedd este tizenöt percre megtagadta a magyarországiaktól a hozzáférést, majd sok olyan levelet tett közzé, amelyben az anyaországiak bocsánatot kérnek a sikertelen népszavazás miatt. Horváth Alpár, az Európai Idő című napilap főszerkesztője elhatározta, hogy Anyaország Alapot hoz létre a trianoni Magyarországon rekedt, nemzeti öntudatukban önhibájukon kívül megrokkant érzelmi-erkölcsi fogyatékosok megsegítésére.
A Legfelsőbb Bíróságon még egy ideig ment a huzavona, így szavazás végeredménye csak 2005. januárjában vált véglegessé: az 1154 szavazókörzetben elrendelt újraszámolás után a helyzet változatlan maradt.

Van bocsánat?

Bencsik János, Tatabánya polgármestere a kettős állampolgárságról szóló népszavazást követően elzarándokolt a csíksomlyói búcsúra. Hogy ezzel engesztelje az erdélyieket. A Magyar Nemzetnek nyilatkozva elmondta, Tatabánya és Csíksomlyó közötti hétszázötven-nyolcszáz kilométert főleg mezőkön gyalogolva tette meg; a füves föld a bokának és térdnek nem annyira megerőltető, mint az aszfalt. Csomagja tizenhárom-tizennégy kiló lehetett, és menet közben persze csökkent. A román határőr azzal ijesztgette, hogy Románia veszélyes ország; aztán kiderült, kun rézfokosát csak és kizárólag a juhászkutyák ellen kellett használnia. Mindenütt kapott jó szót és valamilyen szállást. „Nem gondoltam volna, ennyi jó ember van a világon.” Sehol nem dicsekedett azzal, hogy egy jelentős város polgármestere, ha kérdezték, mivel foglalkozik, azt felelte, afféle pásztorember; csak ha nyaggatták, akkor árulta el, a nyája bizony hetvenötezer emberekből áll. Viszont szomorúsággal töltötte el, hogy a megkérdezett fiatalok jó része nem otthon, Erdélyben, és még csak nem is Magyarországon képzeli el a biztonságos jövőt, hanem főleg Nyugat-Európában. Munkával, fontos eseménnyel kapcsolatban egyszer csörrent meg a mobiltelefonja, Japánból hívták; közölték, megvan a fontos döntés, a befektetők Tatabányán építik fel az új gyárukat.

Az Omega együttes erdélyi turnéra ment. Vigasztalni. Huszonöt évvel korábban, 1980-ban már jártak Romániában, jobbára csak szórványvidéken koncertezhettek, most viszont Székelyföldön; megfordultak Szovátán, Parajdon, Gyergyóalfaluban, Gyergyószentmiklóson, majd a marosvásárhelyi városi stadionban játszottak ötvenezer rajongó előtt. A turnét az RMDSZ szervezte a MOL, az OTP és a helyi vállalkozók támogatásával, így a koncert ingyenes volt. A TV2 riportere elkísérte az együttest; az volt a benyomása, ha a Rolling Stones látogatott volna a Maros-parti városba, akkor sem gyűlt volna össze nagyobb tömeg. A közönség az Omega tagjaival együtt énekelte: Ha én szél lehetnék, Gyöngyhajú lány, Petróleumlámpa, Régi csibészek. Benkő Lászlóék Erdélyben lépten-nyomon meghatódtak; hazatérve elhatározták, összedobnak egy-egy milliót, és az ötmillióból alapítványt hoznak létre a tehetséges erdélyi gyerekek taníttatására. 2005 nyarán az Illés együttes is ellátogatott Csíkszeredába. A Népszava munkatársa Bródy Jánost kérdezte élményeiről; megható volt, magyarázta a dalszerző-énekes, hiszen először, és sajnos – különböző okok miatt – utoljára játszhattak ott. Korábban valahogy sosem jutottak el Erdélybe, így érthető volt a felfokozott várakozás – mindkét részről. Amikor egyedül maradt a színpadon, és belevágott a Ha én rózsa volnék dalába, hallotta, hogy több tízezren énekelnek vele. A Népszava nem mulasztotta el jelezni, a csíkszeredai Illés-koncert mintegy 80 millió forintos költségének felét magyar állami források fedezték; az Országos Rádió- és Televízió Testület 19 millió forinttal járult hozzá az esemény megrendezéséhez, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pedig 20 millió forintot adott.

Hamarosan az állampolgársági és idegenrendészeti törvény módosításáról döntött a parlament. Avarkeszi Dezső kormánymegbízott által előkészített tervezet szerint a korábbi 21 hónap helyett legfeljebb egy év áll majd a belügyminiszter rendelkezésére ahhoz, hogy az állampolgársági kérelmet felterjessze az államfőhöz. Csökken a kérelem benyújtásához megkívánt tartózkodási idő is. A kedvezményes honosítást változatlanul azok kérelmezhetik, akiknek felmenőik között magyar állampolgár volt, és akik Magyarországon kívánnak letelepedni. Most, az idegenrendészeti törvény módosításával öt évig érvényes, tetszőleges számú beutazásra, és gyakorlatilag korlátlan időtartalmú tartózkodásra jogosító nemzeti vízumot vezetnek be. Ez megfelel az uniós szabályoknak, mert kizárólag a nyelvi és a kulturális kötődés megőrzését szolgálja, és nem jogosít fel munkavállalásra vagy tanulmányi célú itt-tartózkodásra. A Szülőföld Alapról szóló, a határon túli magyar közösségek támogatását – úgymond – új alapra helyező törvényt szintén elfogadta az országgyűlés.

(A fent olvasható összeállítás egy fejezet Kibédi Varga Sándor: Az Üveghegyen túl, Erdélyi ki- és bevándorlók az ezredfordulón című dokumentum-regényből. A kötet 2009 decemberében jelent meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ