Enyhén szólva unom az üzenőfalat a helyi lap utolsó oldalán. Nincs mit csinálni, a lap is abból főz, amit az olvasó sms-ben, e-mailben bead. Megkérem az úriembert (s az úriember macskakörmözve), jelentkezzen. Aki meghúzatott, megüttetett, aki kinyitotta és beléült. Aki fütyült az én előnyszabályomra, farba rúgta a jobbkézszabályt, a fene tudja, még mit. Aki lelopta a rendszámtáblát. Szóval jelentkezzen, mert videó van!
Motoros társadalom lettünk, csupa ilyesmiről szólnak az „észrevételek, meglátások”, és magától értetődik, az utak állapotáról. Ez a kettes számú téma, műfaja pedig a levél, ami jön-megy végtelenített pendlijáratban az általában jó szándékú ismeretlenek és a megyei tanács elnöke között. Azt kell hinnem, a mi kicsiny (udvarhelyi, erdélyi) társadalmunknak egyszerűen nincs problémalátása. Sem közügyi, sem politikai. Napirenden volt a kettős állampolgárság a magyar parlamentben, illetve a politikai közbeszédben? Jó-jó, de nekem megkarcolták a kocsim ajtaját a parkolóban. S az sem fontos, hogy mit mond egyik vagy másik frakció Brüsszelben, Bukarestben vagy Budapesten, fontosabb, hogy mit üvöltött a kereszteződésben a béemvés bivaly a nagy szőkének a merciben. Ha pedig hányingere van az embernek a politikától, mert a politika nem közügy, a közügyekkel annál is inkább kellene foglalkozni, mert a közösség embere vagyunk, ezért aztán témáink sem véletlenek a közfigyelem fókuszában. Mi a lej gyengüléséből vagy erősödéséből nem a hazai pénzpiac vagy az uniós fináncbirodalom stratégiájának alakulását halljuk ki, sem spekulációs ármánykodást, inkább csak a helyzetfüggő következményt: hogy holnaptól ismét drágul a benzin. Tulajdonképpen a közüggyé érés folyamata, ami nálunk nem létezik. Tekintélyes napi- és hetilapok olvasóivélemény-rovatát úgy böngészem, mint hajdanán az egyetemi kurzust. Mint amiből rengeteget lehet tanulni, még ha napjaink fekete krónikájának fejezeteit kommentálják is ezek a köz véleményével teleírt lapok. A társadalmi-emberi dimenziókban megjelenő látványpanoráma, amelyben a WTC ikertornyainak megsemmisítésétől az európai populációváltásig, a németországi, svájci minaretektől az eutanáziáig, a serdülőkorban elkövetett gyilkosságoktól a hagyományos családmodell felszívódásáig minden belefér. Világnézete meg tudása szerint vitázik egyetemi tanár, parlamenti képviselő, háziasszony, farmer, függővasút-építő, köztisztviselő, borbély meg pék. Ilyen lehetett az ókori görögöknél az agora, a 21. századi média viszont annál is több, mert még a mai modern társadalom helótáinak is kapcsolódása van a vélemény szabadságához. Most pedig jelentkezzen, de gyorsan, aki betörte a rükverclámpámat!