Levinschi Szávuly Attila verseiből / XI.

Kiáltás

Nem vagyok már gyerek
Kőben állok, s félek
Oldalam is mohás
Éjre nézve élek.

Hittem én gyermekként
A virágos réten
Engem is szeretnek,
Bár nem mondta senki sem
Csak hittem….

Azt álmodtam egyszer
Jössz majd és megszeretsz
Leszel nekem majd az,
Aki én lennék neked.
Ezer köszönet érte,
Fennhangon, hogy
Most már ennyit sem álmodhatom.

Mintha ördög lennék
Fekete zongorán
Arcomtól menekül mindenki
Merre lát.
Lábnyomaim körben hozzám visszatérnek
Te érted a szavam
Nem kellek neked sem.

Hallottalak nevetni,
Miközben én sírok,
Meleg testtel összebújni
Míg jéggé váltan állok.
Hallottalak azt mondani
Senki – semmi vagyok
Arcom sárba
Lépj csak rá
A dobogód vagyok.

De ne nézz rám többé úgy
Ahogyan szeretlek
De ne nézz rám szemed már
Virágot nem terem
De ne nézz rám arcod már
Nem lesz soha vigasz
De ne nézz rám többé
Már szavad sem ugyanaz.

Élek, ahogy tudok,
Lassú folyó lettem
Ellökték oly sokszor
A kinyújtott kezem.
Érted is meghaltam
Ahogyan másokért
Egedbe kiáltok
Több miért nem lettél?

Ne nézz rám úgy, mint mikor
A kereszten lógtam
Ne nézz rám, eláztam
Kapud előtt voltam
Ne nézz rám, ha kérlek.

 

Panaszdal

Lehajtott fejjel állsz
Utak futnak melletted
Nem tudod mi vár
Arcodon mély nyomokban ül
A sok-sok csalódás
Ködös a múltad
Sötét a jövőd
Jelened emléke összevág
Szeretnél lépni
Szeretnél menni
De valami visszaránt.

Előtted mélység
Mögötted szikla
Feltörő vágyak
Kapuja csukva
Fények születnek
Gyorsan elvesznek
Arcodba vágnak
Akik szerettek.

Hívod a hangot
Hívod a szót
Kéred a szépet
Kéred a jót
Ragyognak fölötted
Komor csillagok.

Akartam lépni
Akartam menni
A mesék nem segítettek
Akartam hinni
Akartam lenni
A lángok elégették lelkem
Miközben hittem neked.

 

Oly jó az Isten

Oly jó az Isten,
Mondják sokan
De mégis valami köztünk s közte
Régen törve van
Várod a hitet
Várod a jelet
Kérdezni szeretnél
De senki nem felel.

Körmödre égett már
Tucatnyi gyertyaszál.
Álpróféták súgják füledbe
Várj.
Fejed fölött oly régen
Beborult az ég
Hamis arcok állnak
Közéd és közém.

Oly jó az Isten
Mondják
Lemossa bűnödet
De tört hiteknek romja mögül
Ne jön felelet.

Indulj el,
Találj rá,
Hidd, még van esély
Sötét utak végén
Vár még rád a fény.

 

Majd

Majd ha egyszer bemegyek hozzád
Csendben leülők a szőnyegre összekulcsolt kézzel
Felhúzott lábakkal,
S halkan szó nélkül nézek rád
Ne csodálkozz
Add a kezed, beszélgessünk

/Közzéteszi Szente B. Levente/

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ