Gyermekkoromban a nagyapámtól örökölt itatósunk fából készült, feketére volt festve; alsó és felső részét rugózat kötötte össze; új itatóspapír betételekor a felső, fogantyús részt fel kellett emelni és derékszögben elforgatni. A hintaszék talpához hasonlóan ívelt alsó részre kellett helyezni a méretre vágott itatóspapírt; a két végét egy-egy acélnyelvvel kellett a fához rögzíteni, majd az egészet visszaforgatni eredeti helyzetébe, míg csak a felső rész félgömb alakú ízületei be nem kattantak az alsó rész kiegészítő alakú homorulataiba.

1968. január 8-án, hétfőn az orvosnál megfigyeltem, hogy az itatós mindössze egy ovális alakban meghajlított narancssárga kartonhengerből áll, amely köré feltekerték a hosszú és keskeny szűrőpapírt.

Modernebb formatervezés, szegényebb idők.

Hol van már itatós?…
Budapest, 2016. XII. 12.