Anyámnál figyeltem meg, (de egy párszor sajnos néhai munkahelyemen is), hogy tudok álmomban is kávézni. Ültömben magával ragad az álom; behunyom a szemem, mintha csak a fénytől óvnám, aztán a lazítás kellemes érzése átterjed egész lényemre. Agyam éber gócaival ujjbegyem felismeri a csésze porcelánfülét(,) és mozgató idegeim segítségével a csészét szájamhoz érintem. Sosem szerettem a kávét, mindig a hatása miatt ittam, mint valami sátáni orvosságot. Amikor kortyolok egyet, azt hiszem, hogy éber vagyok: iszom a kávét és közben azt álmodom, hogy iszom. Kezdem remélni, hogy mire a csésze kifogy, felébredek.

Budapest, 2016. XII. 13