Albert-Lőrincz Márton: (Jégmembránok)

Még szuszog,
még kiölti nyelvét a Maros,
áttör a gáton a víz,
alatta, fölötte oxigén,
vékony selyemháló,
a jég,
tél torkában sündörgő halak
és a csend,
ravasz pókokkal,
a dermedtség félelmével.