Vadmalac azt hitte, fő a feje, konkrétan is. Megkérte Vadmalackát, ellenőrizze a homlokánál, de semmi.
„Komám, fordult a barátja felé, időt adj nekem!”
Az csak hebegett-habogott, hogy nem érti a „mestert”. Kínjában elkacagta magát, vakkanásnak tűnt inkább.
„Ha valaki azt kitalálná – filozofált Vadmalac -, hogy az időt kinyújtsa… Kezével mintha gumit szélesittett volna. – Vagy belőlem csináljon kettőt.”
Malacka humorizált: „Minimum.”
„Nem hallottad az ószeren, hogy árusítják?” – tette fel komájának a fölösleges kérdést Vadmalac, inkább hogy csökkentsen a feszültségen, majd dúdolni kezdett: „Tájm…”

Forrás: Lenolaj.hu