Balázs Tibor: Az idő rövid története

Az idő én vagyok,
te csak halálsz
csöndben mögöttem,
délceg íjász.

Amit érintek:
halhatatlan
sodor magával
s hány alakban!

Amit nem láttam,
úgy idéz,
mint ölést, ölelést
a kéz.