Valamikor a lassított jövőben

Az Oroszországi Föderáció a tavasz első holdtalan éjszakáján támadta meg szuverén szomszédját. Tankjaik hajnalban már a főutakon és mellékutakon robogtak nyugat felé, mintha az egész vidék az övék lenne, mintha a hidegháború óta eltelt negyedszázados enyhülés csak álom lett volna. Az egész valószerűtlennek tűnt. Végül is Észtországról volt szó, a NATO egyik tagállamáról. A tallini politikai vezetés anno azt ígérte az embereknek, hogy a szövetség tagjaként soha többé nem kell attól tartaniuk, hogy Oroszország megtámadja őket. De a NATO mindeddig nem avatkozott közbe. Az orosz szárazföldi inváziót T-90-es harckocsik vezették. A modernizált, ötventonnás tankok 125 mm-s, sima csövű harckocsiágyúvalés két nehézgéppuskával voltak felfegyverezve. Reaktív páncélzatuk mellett a legkorszerűbb automatizált rakétavédelmi rendszerrel rendelkeztek, amely képes volt észlelni a közeledő rakétákat és saját elhárító rakétákat indítani a közelgő veszélyforrások elpusztítására. A T-90-es harckocsik mögött BTR-80 páncélozott csapatszállító harcjárművek hordozták gyomrukban a csapatokat, hogy szükség esetén gyalogsági fedezetet biztosítsanak a tankoknak.
Az Oroszországi Föderáció számára a szárazföldi invázió sima ügynek indult. A levegőben azonban más volt a helyzet. Észtország fejlett légvédelmi rendszerrel rendelkezett. Így a korai előjelző rendszereik és légvédelmi állomásaik elleni orosz támadás már korántsem volt olyan sikeres. Számos légvédelmi üteg továbbra is aktív maradt, így több tucat orosz repülőgépet lelőttek, többet pedig megakadályoztak abban, hogy végrehajtsák feladatukat az észt légtérben. Bár az oroszok egyelőre nem uralták az eget, ez egyáltalán nem hátráltatta őket a szárazföldi előretörésben. A háború első négy órájában több falut romboltak le és várost döntöttek romba, úgy, hogy sok tankjuk még csak el sem sütötte ágyúit. Elsöprő fölényben voltak. Azok, akik kicsit is értettek a hadtudományhoz, mindezt előre láthatták, hiszen a parányi Észtország az ország katonai védelmének megerősítése helyett jobbára a diplomáciára fókuszált.”

Tom Clancy elsodró erejű mesélő. Nemcsak napjaink fenyegetettségét észleli és írja le hátborzongató realizmussal, de a harminc éves múltra visszatekintő, hidegháború jelenetekben a múltat is.Behatóan ismerteti, hogy hogyan menekíti ki az orosz oligarchia az összeharácsolt vagyonát Oroszországból az adóparadicsomokba, de leírja azt is, hogy a titkosszolgálat mennyire összefonódott az orosz alvilággal, ahol mindennel ölnek, így pl az amerikai elnök orosz barátját polónium sugárzással. Litvinyenko esetére emlékezzünk, az esernyős KGB gyilkosságoknak vége. Harácsolás, agresszió, pénzmosás, korrupció, minderről hiteles képet kaphatunk Tom Clancy regényében. Tom Clancy halála remélhetően nem akadályozza meg valamelyik babérjára törekvő betsellerírót, hogy az orosz, sötét üzelmekre fény derülhessen.

Kerekes Tamás

Partvonal Kiadó

Az új Jack Ryan-regény főhőseinek ezúttal az orosz politikai erők alattomos támadásaival kell szembenézniük. Harminc évvel ezelőtt Jack Ryan CIA-elemzőként dolgozik: egy svájci bank gyanús ügyeit felfedező titkos ügynök halála ügyében nyomoz. Kitartó erőfeszítései nyomán pénzügyi visszaéléseket leplez le, és felfedi egy Zenit kódnevű – állítólagos KGB-bérgyilkos – működését. A saját életét is kockáztatja, hogy elkapja a férfit, akinek nyoma vész. Az ügy idővel feledésbe merül…
Napjainkban Jack Ryan az USA elnöke. A politikus jó barátja polóniummérgezés áldozata lesz. A nyomok Oroszországba vezetnek, ahol egy befolyásos, új politikai vezető, a titokzatos Valerij Vologyin került a zűrzavaros időket élő ország elnöki székébe. Üstökösszerű felemelkedését múltban gyökerező, sötét tikok és árulások homálya fedi. Az egyszemélyes birodalom kiépítése érdekében Vologyin nem válogat az eszközökben, így a világ újra retteghet a félelmetes, orosz medvétől.
Ifjabb Jack Ryan − a Campus titkos felderítőcsapata segítségével – egy több évtizedes, nemzetközi konfliktus mélyére ássa magát, hogy befejezze a nyomozást, amit az apja elkezdett. Társaival a színfalak mögött veszik fel a harcot a könyörtelen ellenséggel. Eközben Amerika politikai és katonai vezetői kétségbeesett küzdelmet folytatnak, hogy megfékezzék az orosz agressziót. A krízis elkerülhetetlennek tűnik. 1947- 2013) az irodalmi thriller atyjaként számon tartott világhírű író számos regényéből – Vadászat a Vörös Októberre, Férfias játékok, A rettegés arénája, Végveszélyben – sikeres hollywoodi film készült. Tom Clancy, aki a hadtörténet, a hidegháború és a napi politika aktív ismerője volt, műveiben a részletekbe menő és hiteles hírszerzői/katonai világ bemutatásával szerzett nevet magának. A New York Times bestseller írója 2011-ben megjelent regényét (Against all enemies; Egy mindenki ellen) Peter Telep közreműködésével írta, melyben az alvilág köreibe beépülő Moore ügynök újszerű képességekkel lép fel a modern kor kihívásai ellen. 2012-ben napvilágot látott újabb regénye, a Locked On (Célkeresztben) magyarul a Partvonalnál 2013 karácsonyára jelent meg, és ebben ismét jól ismert főhősét, Jack Ryant lépteti fel. A legutóbbi hazai kiadás megjelenése előtt nem sokkal, 2013 októberében Tom Clancy váratlanul elhunyt, legalább még két kiadatlan regényt hagyva hátra a magyar olvasóknak. A két utolsó regény kiadásának előkészületei folyamatban vannak.