Különböző helyeken lepte meg a másikat. Hogy nem ő, hanem a másik beszél. „Ez nem lehetek én.” „Ez nem én vagyok.”
Vagy hogy nem ő gondolja, hanem az, akivel együtt él. Egy testben. Majdnem úgy, mintha ikrek lennének. És mégsem.
Gyengébb pillanataiban úgy képzelte, hogy fagyöngy-kapcsolatban áll vele. Úgy, hogy ő maga az, aki a szimbiózisból profitál.
Tükör elé állt, nyomogatta azt az arcot. „Én hol vagyok?” tette fel a kérdést. „Láthatatlan vagyok, egy gondolatgubanc. Vadmalacnak pedig mindössze képzelem magam.
„Viszont az ő szemével látok.”
Elégedetten simitott végig a sörényén. Vagyis a másikén.

Forrás: Lenolaj.hu