Úr és paraszt

Van két nagy, óriási kaszt:
az egyik úr, másik paraszt;
mióta ember él-hal itt,
e kettő vívja harcait.

S tudjátok, a kettő közül
a győzelemnek ki örül,
ki bírja le a másikat
s ki nyög nehéz csapás alatt?

Kimondom: a paraszt erő,
a skrupulust nem ismerő, —
s mert lelkiösmerete tág,
a másiknak nyakára hág.

Úrnak csak azt nevezem én,
ki, bár földhöz ragadt szegény,
szivében hordoz ideált,
azért él s tűr, ha kell, halált.

És úrnak én azt nevezem,
kinek szíve nem gazt terem,
aki nem önmagára lát,
de érzi milliók baját.

Mert sültparaszt, alávaló,
bitorló és világcsaló,
aki, bár ül magaslaton,
a lelke undok, alacsony.

Kinek, bár fölveti a kincs,
lelkében égi szikra nincs,
a lelke: templom egere,
a teste: jól hizlalt here.

Forrás: Vikár Béla: Nevető rímek. Kir. Magy. Egyetemi Nyomda, Budapest

Szerkeszti: Bölöni Domokos