Minden félreértés elkerülése végett szólj hozzá, Barátom! Láttál-e csillagot teleholdas éjszakán? Ezt a kérdést nem a humor kedvéért teszem fel. Szeretnék örömet szerezni a látvánnyal, amelyben én is részesülök. Ideális eszméket vallok, feledem a rozsdabarnás tájat, a letarolt erdőt, a dübörgő vonatot. Lüktettek a kora órai gondolatok, mielőtt rá léptem volna a Várhoz vezető útra. Az indulás pillanata – az álom hatására – magával ragadott, kipöccintett a valóságból. A szenvedély hevületével sietek a tett mezejére. Hideg van. Autóbuszra várok. Minimálisra csökken az álomból a valóságba való ébredés esélye. A művészethez menekülnék, de az is csapongó játékká alakul. A tegnap még nagyméretű vásznak festését tervezgettem, a mai nap megelégszem a tenyérnyi nagyságú képekkel. Vigasztalásként nyugtatom magam, nem a felület nagysága szabja meg mű értékét. Közös címet is adhatok ezeknek a kisméretű képeimnek: SZÍNVARÁZS. A vörösek és a kékek dominálnak. Valami kettősséget érzek ezekben a színekben. A vörös lehet társam a sorskérdésekhez kapcsolódó témáim kifejezésében, a kékre valami más szerepet osztanék: a magány mélyéből szárnyaira venne, és elindulhatnánk a végtelenség felé, a földön túli elmélyülésig. Lehetek társa színeknek… Lehetek társa valakinek a jóságban, de lesz-e társam a magányban? Lehetek tűzzománc a katedrális oldalán, de virágszirom nem leszek a szemétgödörben. Szétszórom kincseimet, és tovább lépek üres tarisznyámmal, hogy újból megtölthessem az elherdált szépségekkel. (2016. December 23.)

Forrás: Vár-Lak