Szervátiusz Jenő emlékére

1.

A véső belevágott
forgács repült az égnek
lassan kibontakozott
feltündökölt a lényeg

nyírfa rönkből kilábolt
Emré bá és a bárány
belém vésődött akkor
a szívszorító látvány

a véső belevágott
nekifeszült a fának
kiszabadult a mosoly
kiszabadult a bánat

mióta éltek benne
rejtőztek ők a fában
hány esztendeig vártak
évgyűrű-szorításban

a szarvasokká vált fiúk
a kékszakállú herceg
a csángó síró asszony
s két tehénkével Alszeg

a szobrász és a szobrok
immár ötven éve
az emlékezetembe
vannak belevésve –

2.

Mindenik fában szobor áll
barackfa ősz és nyírfa nyár

mindenik fában szobor él
tiszafa tavasz tölgyfa tél

éjjel a mester megpihen
mellette száz véső hever

kályhát hevitő lánggal ég
a sok forgács a hulladék

s az éjjel tömbjéből a nap
másnapra minket kifarag

2016. szeptember 22

Forrás: Hargita Népe, Műhely, 2016. december 23.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ