A regény Joe Castleman második házasságáról szól, aki író, s második feleségét, Joant egy írószemináriumon ismerte meg az egyetemen. A mű narrációjának zöme a hatvannégy éves feleség szemszögéből íródik, aki a gépen Helsinki felé dönti el, hogy elválik sikeres íróvá nőtt férjétől. A szöveg egésze tehát visszaemlékezés, nosztalgiával és dühvel. Helsinki fövárosába azért utaznak, hogy az irodalmilag, eszmeileg és anyagilag bőkezű híres Helsinki irodalmi díjat átvegye Joe Castleman. A visszaemlékezésből, mely a feleség szemszögéből íródik sokat megtudhatunk az íróvá válás emberileg nehéz folyamatáról, melynek a döbbenetes csavart regényvégben lesz irdatlan súlya. Közben betekinthetünk az amerikai campusokon folyó irodalmi klubokba, a felolvasásokba, a könyvklubokban zajló életbe. Szeretők, kritikusok, rokonok jönnek-mennek, a feleség abbahagyja irodalmi próbálkozásait három gyermeke születése után és energiáját a férje karrierjébe öli, hisz ahogy a közmondás is mondja, minden sikeres férfi mögött egy tehetséges nő áll. Ez esetben pedig felül is múlja, de nem lövöm a regény poénját le, érdemes az utolsó szóig végolvasni ezt a remekbeszabott munkát. (Kerekes)

Cartaphilus

„A perc, amelyben elhatároztam, hogy elhagyom, amelyben kijelentettem magamban, hogy elég, az óceán fölött harmincötezer láb magasságban érkezett el…”
A hatvanas éveiben járó, sikeres szerző és felesége éppen egy finnországi díjátadó ünnepségre tart, ahol az író pályája legrangosabb elismerését készül átvenni. Ebbe az utazásba és a feleség, Joan belső monológjának közepébe csöppen az olvasó, aki természetesen azonnal tudni akarja a drámai elhatározás mögött rejlő okot. Megismerjük a férj, Joe életét, gyerek- és fiatalkorát, az egyetemi karrierrel együtt bontakozó írói pályát. A múltat egy éles szemű és éles eszű nő vázolja fel, aki teljességgel a férjének, az ő írói karrierjének szentelte, ha úgy tetszik: feláldozta az életét. Joan érzékletes példája a közhelynek, miszerint minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Olyannyira, hogy Joe írói sikerei mögött is ő áll. Az együttműködés egész életműre, sőt egész életükre kiterjedő hazugsággá terebélyesedik. Nem csoda, hogy a végső nagy siker küszöbére érve Joannak elege lesz, és ki akar szállni. De vajon lehetséges ez?

„Meg Wolitzer hatodik regénye, az Útközben talán legbátrabb és legszókimondóbb írása. A rá jellemző szellemességgel, melegséggel és bölcs női megközelítéssel tárja fel benne egy négy évtizedes házasság szenvedélyes magaslatait és válással fenyegető mélypontjait.”
(Elle)