Cselényi Béla: Az anyanyelv határai
I.
mély letargia
fekete depresszió
kölcsönszavak mind
II.
eufória
szplín trauma sokk mámor
magyartalanság
Budapest, 2016. XII. 28.
I.
mély letargia
fekete depresszió
kölcsönszavak mind
II.
eufória
szplín trauma sokk mámor
magyartalanság
Budapest, 2016. XII. 28.
2016. december 30.
Pusztai Péter rajzaDesigned by NodeThirtyThree for Free WordPress Themes. Powered by WordPress.
We use cookies to improve your experience on our site. By using our site, you consent to cookies.
Manage your cookie preferences below:
Essential cookies enable basic functions and are necessary for the proper function of the website.
These cookies are needed for adding comments on this website.
Statistics cookies collect information anonymously. This information helps us understand how visitors use our website.
Google Analytics is a powerful tool that tracks and analyzes website traffic for informed marketing decisions.
Service URL: policies.google.com
2016. december 30. 06:00
Tisztelt Cselényi Béla úr!
Magyartalanság helyett talajtalanság-ot írtam volna, bár, itt, lévén vendégolvasó, otthonomban, hazámban talajtalan vagyok, jogfosztott, háztalan, fiammal hasztalan találkozhatnékom van, stb.
– s ha már a depresszió után mámor, hát borral vigad a magyar (nem én, magyarságomra ugyan büszke volnék, de annyit vétettem és annyit vétettek ellenem —
Néhány sora látja ennyire érintett. Köszönettel:Vasi Ferenc Zoltán, Tata
2016. december 30. 06:30
Érzelmeitek átérzem. Néha átérzem szavaitok őszinteségét is. Balla Zsófia a természetes külvilág optimista búcsúzását látja egy koporsóban. Az utolsó szó jogán
a remény a mi életünk.