Egy imával kezdem 2017-es írásaim sorát (és az új esztendőt). A kereszténység legszebb imájáról írok pár sort Újév napján. Még az óévben kaptam egyik barátomtól egy szép ünnepi üdvözletet az énekelt Miatyánkkal – ez adja az apropót. A keretet meg örök indíttatásom az állandó kutakodásra és a (ráth-végh-i) ismeretterjesztésre… Az ünnepeket nem akartam ‘tudálékoskodással’ megzavarni, de biztosan akad sokminden, amit olvasóim nem tudtak…

Először hallgassuk meg a Miatyánkot Boccellivel:

https://www.youtube.com/watch?v=aEplqV0scyo

A felvételen Andrea Boccelli csodálatos tenorja tölti be a hatalmas teret (talán egy hangverseny-terem vagy egy templom), egy mormon kórus kíséri, meg orgonaszó és zongora… A zenét Albert Hay Mallotte (1895-1964) amerikai zenész szerezte 1935-ben – a szöveget Jézus diktálta le tanítványainak a Hegyi Beszédben izraeli arám nyelven; így őrizték meg a (görögül lejegyzett) evangéliumok. A kereszténység egyik fő imájaként terjedt el latin (és bizánci görög) nyelven. A keresztény országokban nem mindenütt modernizálták a korai fordításokat: ahol a régi nyelv érthető (mint pl. angol vagy orosz nyelvterületen), meghagyták az eredeti megfogalmazást.
E felvételen Boccelli a hagyományos (és rituális) angol szöveget énekli a ‘kiegészített’ változatban – föltehetően a ‘megrendelők’, nem-katolikus mormonok miatt. (A Salt Lake City központú mormon egyház a 2013 nyári spanyolországi galíciai vasúti tömegszerencsétlenségben elhunyt – Szent Jakab városába, Compostelába tartó – keresztény zarándokok emlékére rendezte e koncertet.)

Nem vagyok imádkozó ember. Számtalan imát olvastam, de sosem mondtam. Egyetlen imát ismerek csupán: a Miatyánkot. Igaz, azt sok nyelven. Nyelvi tanulmányaim elején, az összehasonlító nyelvészet illusztratív textusa volt: erre a szerepre kiválóan alkalmas ez a jól ismert, kánonban rögzített, dokumentált (lejegyzett) imádság. A veretes, gondolatgazdag, tömör szöveg minden egyes szavának megvan a helye, szerepe, értelme – amit minden nyelven meg kellett őrizni, kötelezően. Öröm volt olvasnom-megtanulnom, miképpen tették át a maguk nyelvére az ’újlatinok’ és a szlávok (ezt a két nyelvcsoportot tanulmányoztam tüzetesebben), vagy az angolok és mások…
Az alap, melyből minden keresztény vallás elkészítette a maga változatát, a jeromosi ‘népi’ latin bibliafordítás, a Vulgata – az Úr Imádsága – Máté evangéliumában (6,9-13) található. Ideírom latinul is – sokan emlékezhetnek rá misékből vagy tanulmányaikból:

Pater noster, qui es in cælis,
Sanctificetur nomen tuum,
Adveniat regnum tuum,
Fiat voluntas tua,
Sicut in cælo et in terra.
Panem nostrum quotidianum
da nobis hodie,
Et dimitte nobis debita nostra,
Sicut et nos dimittimus
debitoribus nostris.
Et ne nos inducas in tentationem,
Sed libera nos a malo.

Az Olajfák hegyén, ahol Jézus a Szentírás szerint tanítványait a „Miatyánk”-ra tanította, 1869 óta áll a Pater Noster templom és kolostor, melyben majdnem száz nyelven olvasható a Miatyánk. Az angol nyelvű változat az Olajfák Hegyén is azon a régies nyelven van, amelyen Boccelli énekli a Miatyánkot (kivéve a szinessel jelzett kiegészítést és két szó modernizált formáját – ezek nem szerepelnek a kerámiatáblán, viszont hallhatók a koncerti előadásban):

Our Father, Who art in Heaven, hallowed be Thy name; Thy Kingdom come, Thy will be done on earth as it is in Heaven. Give us this day our daily bread; and forgive us our (debts) trespasses as we forgive (our debtors) those who trespass against us; and lead us not into temptation, but deliver us from evil. For thine is the kingdom and the power and the glory forever. Amen.

A jeruzsálemi Pater Noster kolostorban magyarul is megvan az ima, íme:

A kálomista Károli Gáspár ekként fordította az Úr imáját:
„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”
A Magyar Katolikus Lexikonból kiírtam korszerűsített és elfogadott (római katolikus) szöveget is: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.
A református változatban maga az ima fejeződik be így: „Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség.”
A mai katolikus szentmise liturgiájában, amikor elhangzik a „Szabadíts meg a gonosztól” záró mondat, a pap még a következőt teszi hozzá: „Szabadíts meg, kérünk minden gonosztól, adj kegyesen békét napjainknak, hogy irgalmadból mindenkor bűn és baj nélkül éljünk, amíg reménykedve várjuk az örök boldogságot, és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét.” Ezután a hívek zárják le az imát ezzel: „Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Amen.”
Illusztrációnak itt a katolikus magyar változat énekelve, liturgikus környezetben:

Zárásnak pedig hallgassák meg az ima gregorián stílusban énekelt változatát – II. János Pál pápával:

Szentgyörgyi N. József

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ