”Ki fognak nyírni engem”, mondta, simán, nem is tett kijelentésére felkiáltójelet.
Komája viszont éppen úgy értette, ráncolta homlokát.
”Miért?” – tette fel a kérdést.
Vadmalac tulajdonképpen kérdés nélkül is sorolta volna, teli volt a fenyegetésekkel:
”Azt mondják, nem lelkesedem eléggé a harctéren elért eredményért, de hát én küldtem a halálba őket?!”
Komája izgett-mozgott a székén.
”Azt terjesztik, a haza ellensége vagyok. A népé…!”
Komája megérezte az újabb veszélyt, kiegyenesedett.
”A nép?! – emeli fel a hangját Vadmalac. – Küldik rám a népet! Támadnak az interneten, ha most kimennék, emberi ürüléket dobnának rám, a családom féltem.”
Komája megszólal: ”Kerüljelek el? Ne jöjjek többé hozzátok?”
”A nép… ez a csürhe”, mondja mintegy elvágva a monológ szálát.