Ebédnél Vadmalac kifejtette, hogy ő valakinek az arcából meg tudja állapítani, ki ölné meg őt, amennyiben úgy hozná a sors. Az arcból meg a pillantásából.
Kismalac érdeklődő szemmel nézett az apjára, Malackát is meglepte a kérdésfelvetés, de csak a koma szólt, illetve kérdezett.
„Puskára gondolsz? Háború?”
„Puska, tőr, kés, kapa, hogy a ká betűnél maradjunk.”
„Hm” – volt a koma reakciója. Meg ez: „Ismerősökre vagy ismeretlenekre gondolsz?”
„Olyankor mindenki idegen” – ezt válaszolta sokat sejtetően Vadmalac. S még tett a tányérjára két tölteléket.
Amit Malacka jóleső érzéssel nyugtázott, mert azt jelentette, hogy jó a főztje.
„Nézz rám – mondta ekkor a koma. Kihúzta magát, hegyes fülét az égnek emelte, megsimogatta szőrét a pofáján, és megkérdezte: „Szerinted én is gyilkos lehetnék?”

Forrás: Lenolaj.hu

1. Keszthelyi György:
   2017. január 11. 13:16

   Nincsenek Lombroso-arcvonásaid, tehát nem, koma.

2. Cseke Gábor:
   2017. január 11. 15:13

   Pedig igaza van Vadmalacnak: a gyilkosok mindig közöttünk ülnek. És ők is esznek.

3. Keszthelyi György:
   2017. január 15. 08:50

   Az elővigyázatosság nem árt. Vadmalac pedig ugyancsak kielemzi helyzetét, hiába marad az családban.