Gergely Tamás: Tölgy
Vadmalac felébredt, kipihentnek érezte magát, moccanni sem akart. Úgy érezte, egy az ággyal. Lába, s egyáltalán deréktól lefelé, egybenőtt vele.
„Olyan vagyok, mint egy fa. Mint egy tölgy például” – ezt gondolta.
Mellső lába azonban szabadon mozgott. „Ja, ezek a lombjaim.”
„Tölgyfa vagyok, tölgy” – kiáltozta, ha valaki elhaladt előtte. Malacka vagy Kismalac.
Nemsokára a komája is beállit.
„Na az lesz aztán meglepetés!”
Pusztai Péter rajza