Negyven éves recenzió

Borcsa János juttatta el hozzánk azt az újságkivágást, mely arra figyelmeztet, hogy ma van kereken negyven éve, hogy érdembeli recenziója megjelent a Káfén tegnap bemutatott, Kós Károly regényéből készült képregényről. Értékelve köszönjük gesztusát, s mielőtt nekivágnánk a képregény újabb közzétételének, helyet adunk a negyven esztendős méltatásnak is. (Káfé főnix)

Könyvespolc / Sikeres kísérlet

A film és televízió térhódításának természetes következménye, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak – az írott szó elveszíti hegemóniáját a kommunikáció folyamatában. Még inkább érvényes ez a mai és a holnapi gyermekekre, akik eleve képnyelvi környezetben nőnek fel. Ennek ellenére irodalmunk igazi értékeit el kell juttatni a legfiatalabbakhoz – hadd ismerkedjenek az értelmes élet győzelmét, népeink sorsközösségét hirdető alkotásokkal; múltunkkal és jelenünkkel.
Talán ezzel is számolt a Ion Creanga Könyvkiadó, amikor (az Ifjúmunkással kooperálva) kiadta Kós Károly Varjú-nemzetségének „képregényesített” változatát. (Rajzolta: Pusztai Georgeta, képregényre alkalmazta Nits Árpád). A regény szellemétől nem idegen ez – amint azt a legutóbbi irodalomtörténeti kutatások is bizonyítják. (A Varjú-nemzetség „szépen kidolgozott képek sorozatának dinamikus lepergetése” – Varró János). Vonalak teremtik újra a képek, illetve jelenetek sorozatát, a mű világát, idézik a „bolond” Varjúk élettel való tusakodását. Az új szöveg is sokhelyütt sikerült: tömör, feszültség-teli és követi a Kós Károly-i Varjú-nemzetség nyelvének archaizáló jellegét.
Bízunk benne, hogy a sikeres kísérlet (van már előzménye is) nem okoz csalódást az igényes gyermekközönség körében.

Borcsa János
(Megyei Tükör, 1977. január 13.)