Nyúlós eső önundora folydogál a köldöknéző lankadt időbe. Teáscsupornyi remény melenget, de már mindenért kifizetted a vágyadót vágyad vágyazatlan, várad váratlan mélyedéseibe esve. Lelked feneke meztelen. Nincs semmi rejtvényes rejtély, semmi szeppenős szép, csak a jótékony füst filterei homályosítják látásodat a milliárdok hajléktalanságát égető szükségben. Ha korán, azért, ha későn, ugyancsak te vagy a hibás. Elkedvetlenít a némaság, s még jobban a hátad mögött fojtogató hőstenor. Ülepedsz mint apróhomok, néha felzavarják vizeidet, de már semmi sem hoz ki kavicsos sodrodból.

demi