Mindketten úgy érezték, hogy veszélyes időket élnek, jobb hát ha a szájukon nem jön ki semmi. Legalábbis nem olyasmi, amit megbánnak. Vadmalac még tudta mérsékelni magát, de a komája hirtelen haragú volt.
”Leragasztjuk, jó?”, kérdezte a komája, nyúlt is a ragasztószalag után, de Vadmalac igen brutális eszköznek találta.
”Mi lenne – ha csak egy gézmaszkot tennénk eléje, kötnénk a fülünkre erősítve – mondta. –Figyelmeztetnénk saját magunk, hogy beszélni nem lehet. Nem ajánlatos.”
”Mint a szennyzett levegő ellen Kínában?” – kérdezte a koma.
”Még ha kicsusszan is a szánkon valami szitok, nem értenék, mert nem látnák az ajkunk mozgását.”
”És ha – kezdte el rövid gondolkozás után a koma – mi lenne, ha összevarrnánk az ajkunk?”
Hát erre Vadmalac mit válaszoljon?