„Össze kellene gyűjteni – mondta a komája – amiket nekem mondasz.”
Cimet is ajánlott hozzá: „Vadmalac kinyilatkoztatásai”.
„Túl hosszú” – válaszolt Vadmalac.
Válaszával nem lohasztotta komája kedvét, nem elhallgatott az, csak kereste a jobb megoldást.
Azalatt Vadmalac dünnyögött – magának meg a komájának. Gesztikulált is. Valahogy ágy:
„Mi a szó?”
„Hahó”, ejtette ki gonnal a száján, majd nézett, sőt bal mancsát kinyújtotta utána, mig az el nem porladt. Azaz szát nem porlott… a levegőben. „Semmi a szó! – búslakodott. – Eltűnik!”
Észbe kapott a komája, hogy biztatásra van szükség. Azzal pártolja meg az ötletét:
„Beirtad ide – bozontos vadmalac-pofájára mutat – az én fejembe.”

Forrás: Lenolaj.hu