három embert ismertem akik
az utcán is ha kellett mindig kalapot emeltek
mint a falusi legények régen
ha betértek valahová
kezükbe vették azt nagy tisztelettel, szerényen
de ma egyre másra látom a mondva csinált sztárokat
a politikusokat, vagy a magukat fontos embereknek
tartó okoskodókat
hát megjelennek, ott ülnek
vagy ágálva megállnak, üres tekintettel
átnéznek rajtunk, fölöttünk
beszélnek ismeretlen nyelveken szólnak
kalap, sapka, miegymás fejükön
csak úgy sugárzik az öndicséret
nyelvük pereg, száll az embertársakat
a másokat illető becsmérlő szöveg
és semmi, de semmi tisztelet
nem csoda, hogy ilyenek lettünk
ilyenné formáltak, alakítottak sunyin, szépen
jut eszembe azért is a régi mondás
amilyen a nép, olyan vezetőséget érdemel
mégis hiszem, hogy Isten nem ver bottal
míg a nagy kerék forog
egyszer fent, máskor lent –
kalapos szép napot mindenkinek.

1. Nászta Katalin:
   2017. január 20. 10:18

   Tetszik. Helyén az esze s a szíve a költőnek. Gratulálok!

2. Judit:
   2017. január 20. 10:50

   GRATULALOK!!!!

3. Koosán Ildikó:
   2017. január 21. 09:10

   remek korrajz, gratulálok!

4. Szente B. Levente:
   2017. január 25. 05:04

   Nagy tisztelettel, nagyon szépen köszönöm!