A zongorára mutatott. Közben ivott a teájából. Majd a könyvet a kezébe vette s azt mondta:
– A Brahms etűdöt játszd!
Angéla Brahmsot nem szeretett játszani. Unalmasnak találta. Édesanyja pedig azt imádta. Angélának Beethoven mindene volt.
– Beethovent játszok!
– Hagyj már azzal!
Angéla megsértődött. Aztán egy ismeretlen darabot kezdett játszani, amitől édesanyja elaludt. A könyv ott hevert a nyakán. Ő tovább játszott. Egyszer csak megunja s kimegy a konyhába rágyújtani.
– Szegény anyám! Nagyon beteg! A végét járja!
Majd mikor visszament a nagyszobába, az anya felébredt.
– Hol voltál Angéla?
– Csak rágyújtottam!
– Ne pusztítsd a tüdődet!
– Na jól van! Brahmsot játszok!
Kata arca felvidult. Hallgatta a Brahmsot s azon gondolkodott, bárcsak így tudna ő is játszani. Angéla borzasztóan – idegesen és unottan – játszotta a német szerzőt. Kata hirtelen elkezd hangosan és rekedten köhögni.
– Hozd be a gyógyszerem!
Angéla rohant a konyhába. Elővett két szem különböző gyógyszert, majd vizet öntött egy pohárba s bevitte. Kata majdnem rosszul volt. Angéla segített bevenni a gyógyszereit. Pár perc múlva sokkal jobban lett.
– Jól vagy már?
– Persze! Sokkal jobban!
– Mikor jönnek érted az orvosok?
– Holnap reggel.
Angéla megnyugodott, szemei kivilágosodtak, de már nem volt kedve játszani. Bement a szobájába s olvasott. Kata újból elaludt. Angéla oda se figyelt a könyv betűire. Folyton anyja járt az eszében. Mi lesz ő vele nélküle?
Holnap aztán megjött két orvos. Megvizsgálta Katát. Nem láttak rosszabbodást, de javulást sem.
– Angéla! – szólt az orvos – azt ugye tudja, hogy az anyja súlyos beteg?
– Igen, tudom. Én ápolom.
Az egyik orvos nagyot sóhajtott.
– Még nem kell kórházba mennie! De a gyógyszereit rendesen szedje!
– Szedi! – szólt Angéla
– Jól van! – szólt az orvos, miután megvizsgálta