Gergely Tamás: Ir kávé
„Emlékszel, komám?” kérdezte Vadmalac. – Amikor zaccot ittunk?”
„Nem zaccot, hanem szójás keveréket.”
„So, ja. Úgy tudtuk, rákot kapunk tőle.”
Komája kisegíti: „Hajnyálmirigy…”
Ezen elkacarásztak egy sort, lehet, kettőt, hogy a Bükkösben milyen életet éltek.
De hát most is kell inni a feketét… „Akkor megvan?” – kérdi Vadmalac.
„Meg hát. Füles üvegpohárban.”
„Fahéj?”
„Most menjek ki az erdőbe…” Röhögnek.
„Na jó, de a Tullamore… a szabály szerint.”
Komája tölcsért csinál a kezéből. Majd bólint. „Ja, ja. Tullamore Dew ir whiskey, ippeg.”