Elekes Ferenc: Reggeli levél Bölöninek
(Cenzúrázva)

„De ha virág nőtt a szívében,
A csorda-népek lelegelték.”

Beteg vagy? Sasztán? Más is beteg.
Meghalok? Sasztán? Meghal más is…
A kérdés nem az, hogy milyen az ember. Jól tudjuk, hogy milyen: hát ilyen!
A kérdés az, hogy mi az ember?
Ameddig nem tudja, hogy mi az ember, addig csak forgatja kezében Isten, nézi, találgatja, mint valami idegen gombát, s tűnődik, vajon, ehető-e, s mit is kezdhetne véle.
Még egy árva lélek sem maradt Lazics után ebben a városban, akivel legalább sakkozni lehetne…Vagy szidni csöndben a rendszert. Se sakkozás, se rendszer!
Valami férfikórus most ünnepli fönnálásának valahányadik évfordulóját. Sasztán? Ülve nem énekelhettek!
Ahogyan mi sakkoztunk, annak volt íze, izgalma, szellemisége. Játék közben hecceltük egymást, jobbnál jobb ötletekkel álltunk ki a porondra, mint valami hadvezérek: fölosztottuk a világot, föl Európát, a Somostetőt, a nőket, barátokat, a sietőket és a cammogókat, volt értelme az együttlétnek. Több ezer parti eredményét őrzi most is egy nagy tábla, ha el nem veszett eddig a kavarodásban. Még győzni sem volt fontos, csak a játék maga! És szívtuk a büdös cigarettát, nem fontoskodtunk, tudtuk, ki mit ér, s mire megy el az élet.
Ma már nincs se értelme, se tétje semminek. Ez a mai élet nem élet, hanem valami olyan, mint a komposzt, amire várni kell. Nincs benne rögtönzés, szellem, találékonyság, se semmi. Azt követjük feszült figyelemmel, mit csinálnak mások, nem azt, hogy mi van bennünk.

Bölöni Domokos: Déli válasz Elekesnek
(Nihil obstat)

„Elfeledte rögtön a sakkot,
jodlírozott vagy onirizált.”

Sakkoznál? Sasztán? Más is sakkoznék. (-na?)
Feltámadok? Sasztán? Feltámad más is…
A kérdés nem az, hogy milyen a Sakkmester. Jól tudjuk, hogy milyen: hát olyan!
A kérdés az, hogy mi a sakkozó?
Ameddig nem tudja, hogy mi a sakkozó, addig csak forgatja kezében a Mester, nézi, találgatja, mint valami idegbombát, s tűnődik, vajon robban-e, s kire is dobható mindjárt.
Maradt egy árva lélek Lazics után ebben a városban, akivel legalább sakkozni lehetne…Én, Elekes!
De már szidni sem szidom, sem hangosan, sem csöndben a rendszert. Se sakkozás, se rendszer!
Valami férfikórus most ünnepli fönnálásának valahányadik évfordulóját. Sasztán? Ülve nem énekelhetnének?
Fennáll a helyzet, hogy már az ülősztrájkokat is lábujjhegyen!
Ahogyan mi ünnepeltünk fennállva, annak volt íze, izgalma, szellemisége. Éneklés közben hecceltük egymást, jobbnál jobb hangzatokkal álltunk ki a porondra, mint valami Elvisek: fölosztottuk a világszínpadot, az Eurovíziót, a Somostetői Fesztivált, a szopránokat, az altokat, tenorokat és basszusokat, karnagyokat és karkicsiket, az ős reppelőket és a lajhárbaritonokat, volt értelme a lóugrásnak. Több ezer Hétfák-parti eredményét őrzi most is egy nagy palatábla, ha el nem veszett eddig a vakarodásban. Még a díszoklevél sem volt fontos, csak a harmónia! És nem szívtunk büdös cigarettát, csak Kentet, mert úgy fontoskodtunk, hogy jól tudjuk, kit mi ér, s mire megy ki a mindennapi szimultán.
Ma már nincs se értelme, se tétje a semminek. Ez a mai élet nem élet, hanem valami olyan, mint a kompromisszum, amire vágyni kell. Nincs benne rögtönítélet, szellemidézés, tálalékonyság, sem mi. Azt lövetjük lezüllt kegyelemmel, mit rínyálnak mások, nem azt, hogy mi pang bennünk.

1. Kenéz Ferenc:
   2017. január 25. 16:51

   Hát, kedves Fiúk, ez bravúros! Ha én lennék Elekes, meg Bölöni, folytatnám… a játszmát!

2. Kenéz Ferenc:
   2017. január 25. 17:09

   … Amíg a Cenzor rátok nem borítja a táblát!

   (Szóval elolvastam még egyszer.)