Bölöni Domokos: Rémálom
Jól kigyúrt neojurassic-típusú vadak voltak, a horizont fölé magasodva veszettül csattogtatták rettenetesre hegyezett véres kardfogaikat, félpercenként rögtön gyulladó fehér nyálhab csapott ki a szájukon, vöröslőn izzó torokmagmájukat direkt a szerencsétlen K. képébe lövellték.
Mielőtt egészen elborította az eleven tűzhányás, ájultában is, rémisztően fenyegető kérdések morajlottak a fülébe:
„Miben segíthetünk, kukac?! Miben segíthetünk? Kukac?!…”
Borzalmas fájdalom hasította végig a testét, egészen elveszett.
Majd hirtelen felriadt.
Váratlanul velőtrázó üvöltés verte fel az osztály csendjét. Az ügyeletes orvos kinézett a szobájából.
„Mi történik, nővér, kérem?!”
„A netbolond, doktor úr. Mióta elkoboztuk a laptopját, mindenféle rémálmok gyötrik. Azt mondja, hogy a kardfogú csőrös trollok bántják, mert nem akarja megadni a jelszavát…”

Pusztai Péter rajza