A szeme kék,
a fenekét
úgyszinte kék
nadrágja
rágja:
blúdzsinsz.

Bús dzsinn,
színvak divat,
szavad kihat,
s a drága lány
nadrágja, lám,
szorosan fedi el a két
kis magdebugri féltekét,
honnan leszedni oly nehéz,
mint szilváról a hamvpenész
virágait.

Hiába itt
bármi mese!
Bár mívese
lehetnék gusztusának!
Akkor tán húsz tusának
eredményeképpen
szoknyát húzna értem.

De hiú ábránd, vágy csupán
összezagyvált álmom,
hisz, fiú, ábrán vagy kupán
vágna, vagy tán állon.

Így inkább hozzád apellálok,
Abszolút Eszme, ki valál ok,
s aki ide idegenedtél:
egy női nadrágon keresztül
kell megismerned önmagad.

Emeld fel hömpölygőn szavad!
Nekem nem vicces, ints –
hisz igen rusnya
kis kékharisnya,
s a nadrágján még slicce sincs.