(szeszélyes napló/4)

„Városi híreinket, pletykáinkat illetőleg: casinónk még él, de élete nagyon csenevész, csak egy szamár kell neki, mely főbe rúgja, s azonnal vége, mint a mese oroszlánjának. Könyvtára az Eötvös FALU JEGYZŐJÉ-bőI s néhány ócska Kotzebue-istóriákból áll. Olvassa a HIRLAP-ot, HIRADÓ-t, és az ÉLETKÉPEK-et. TOLDI-t veszettűl akarnák elolvastatni nyilvánosan, de nem teszem. Félek a N. J-né-féle kritikától. Általában a szalontai kritikától félek. A hol JÁNOS VITÉZ-re elmondják: „az is bolond, a ki az ilyet kinyomtatja”, ott TOLDI nem várhat kedvező fogadtatást. Akarnám, hogy mindenütt elolvassák, csak itt ne. Itt a Pegasus sem kell, ha csak nem fontolva haladó, vagy ha politikai czikkekből nincs a nyeregtakarója.” (Arany János levele Szilágyi Istvánnak, 1847)

*

„Petőfi!…. Hát örülök az acquisitiónak. Azonban Petőfit én jól ismervén: megvallom, váratlan előttem, nem volt. Ő — ha érzelemben rokont, hasonlót talál gondolkozásban: annyira megtelik szive nemes buzgalommal, hogy lecsillapítására múlhatatlanul ezt a lépést kell tennie. De sajnálom, hogy embereit megválogatni nem tudja. Ő mindent maga után mér, hiszi hogy a ki hozzá nyájas barátságot, megelőzőleg sokszor, mutat, az okvetetlenül oly becsületes ember, mint ő maga… „(Szilágyi István levele Arany Jánosnak, 1847)

*
„Aestheticai utam az individualizálás elve, minek az ember csak a nevét tanulja meg az aestheticából, a többit maga csinálja. Én legalább azt hiszem. Az embernek magába kell szállani s onnan fejteni ki a mit tud. stb. stb. Hagyjuk el ezt, úgy sem értek hozzá; én az aestheticát csak érzeni tudom valamely műben, kifejezni nem.” (Arany János levele Szilágyi Istvánnak, 1847)

*
„…Midőn nálam létekor, október végén, én az ő Szécsi Máriáját kéziratban olvastam, ő is olvasta az én Murányomnak már készen volt felét, miből az alapeszme már nagyon tisztán kitűnvén, bámulva tekintettünk egymásra s Petőfi lélekrokonságot vélt fölfedezni ebben is, mint újabb bizonyságát máskori mondásának: „Te, ebadta, te sokszor olyat gondolsz és mondasz, hogy nekem úgy tetszik, mintha én mondtam, vagy gondoltam volna”; én pedig azt válaszoltam: mindketten megleltük az egyetlen archimedesi pontot, melyből Szécsi Máriát művészileg felfogni lehet és kell.” (Arany János levele Szilágyi Istvánnak, 1848)

*

„Lelkem Aranyom! Nem veszed tán rossz nevén, ha elhagyom az önözést. Én olyan ember vagyok, hogy, a mely házba bemegyek, szeretem magamat hanyatt vágni a ládán miután tehát nálad bekopogtattam, s te ajtót nyitottál: megengeded, hogy egész kényelmemet használjam, annyival inkább, mert már barátomnak neveztelek s te engemet viszont, és én, részemről, nem szoktam e szót mindennapi értelmében használni, s remélem, te sem így alkalmaztad reám.” (Petőfi Sándor levele Arany Jánoshoz, 1847)

*

„Azt kérded leveledben, hogy nem lenne-e chimaera a népi szellemben és nyelven irt komoly eposz? meghiszem, hogy nem; és nagyon jól teszed, ha minél elébb bele kapsz. Csak királyt ne végy hősödnek, még Mátyást se. Ez is király volt, s egyik kutya másik eb. Ha már a szabadság eszméit nem olthatjuk szabadon a népbe, legalább a szolgaság képeit ne tartsuk szeme elé, még pedig a szolgaságnak a költészet színeivel kellemessé, vonzóvá festett képeit.” (Petőfi Sándor levele Arany Jánoshoz, 1847)

az Aranykor Egykori Lovagja