Kapui Ágotának

Ágota, erősek
fád erős karjai
ágacskái, kedves
törékeny ujjaid
kitapogatjátok
szeleknek útjait
megakasztjátok
vágyaink húrjait
belerajzoljátok
a levegőégbe
álmaink képeit
ki láthatja élve
a sebes szirmait
lelkünk rezdülését
sodró vadharagját
apró rebbenését
szemünk pillogását
Ágota, ágacska
emlékfánk oszlopa
koszorút teszünk most
a te homlokodra
törzsedben gyűrűzik
otthonunk fájdalma
elvesztett, megtalált
új honunk bánata
öröme, sírása
és kacagása is
írjad hát dalait
rügyezzed lombjait
szép-szomorú lelkünk
hűséges írnoka!