Mottó: Aki csak nyomokat hagy maga után, az nem él soká;
nyomai elvesznek az emlékezet dzsungelében.

Ma is fülemben cseng egy tizenéves diáklány megrendítő vallomása, aki vízkeresztkor többed magával segédkezett a katolikus házszentelési szertartásnál. Becsengetésükre, egy tömbházlakás ajtajában töpörödött, szegényesen öltözött, csontra fogyott anyóka jelent meg, aki láthatóan zavarba jött a látogatók népes seregétől. Később, mikor már fölengedett, elmondta, hogy pár száz lejnyi nyugdíjból tengeti az életét, kilencvenéves elmúlt, élő rokona, hozzátartozója nincsen, egyedül lakja a szoba-konyhás lakrészt, ahová sokszor hetekig nem csönget be senki. Ő maga már nehezen hagyja el otthonát, fél a megfázástól, meg attól, hogy eleshet az utcán…
„Elgondoltam akkor, úgy fog meghalni – emlékezett az életbe épp csak belekóstoló diáklány – hogy senki se emlékszik majd rá. Úgy döntöttem, minél több helyen megosztom ezt az élményemet, s ezzel, ideig-óráig talán sikerül ismeretlenül is megőriznünk az emlékezetét.”
A gyermekien naiv vallomás után, ahogy mondják, „angyal szállt át a szobán”: valamennyien magunkba mélyedve, megindultan hallgattunk, arra gondolva, hogy vajon ránk is vonatkozik ez a szabály, vagy mi kivételek lennénk, és különben is, a majdani feltámadás úgy is megold minden, az örökléttel kapcsolatos dilemmát.
Emlékezzenek rám – ez minden ember titkos vagy bevallott óhaja; az emlékezés ágyát pedig ki-ki a maga módján veti meg. Van, akire sokan és jó szívvel emlékeznek, és vannak személyek, akikről inkább a nyomasztó, kedvezőtlen, negatív emlékek maradnak – de fennmaradnak!
Irói anekdotának tűnhet, amit egyik erdélyi prózaírónk a valóságban meg is irt kollégájáról, néhai Panek Zoltánról, aki a nagyvilág különböző pontjaira utazó barátaitól azt kérte, hogy amerre csak járnak, irják fel jól látható helyre, egy-egy forgalmas kocsma vagy kávéház falára, hogy „Panek hülye”; amitől aztán ő, P.Z., ha másként nem, de legalább ekként fönnmarad a világ emlékezetében…
Csakhogy a világ tele van már falfirkákkal, emlékeztető jelekkel, annyian távoztak ebből az életből és annyian érkeztek közben, hogy ember legyen, aki kiigazodik a nyomok és az emlékek tömkelegében…
Már-már közmondásos az a mindenhatóság is, amivel a magyarokat fölruházták amiatt, hogy a jelek szerint a történelem folyamán az őshazájukból nem csak mai szálláshelyükre, Magyarországra jutottak el, hanem gyakorlatilag a világ minden zegébe-zugába. Hogy ez igy van és mennyire van így, azt számos konkrét tény, eset bizonyítja. Ennek igyekezett jó pár éve módszeresen utána járni Farkas József György nyugalmazott újságíró, jó ideig a magyar televízió, illetve a Népszabadság külpolitikai szerkesztője, aki a témában jártas barátai és jó ismerősei segítségével blogot nyitott Magyar emlékek a világban címmel, s előbb a Nol-blogon, majd 2016 elejétől az infovilág című hírportálon működteti azt. Vastag kötetre rúgó anyaga gyűlt így fel, amit a szerzőnek szándékában áll könyvvé szerkeszteni, ám addig is érdemes virtuálisan belemerülni ebbe az emlék-óceánba, mely lépten-nyomon új és új meglepetésekkel és azzal a megerősítéssel szolgál, hogy a magyar nép, bár kicsiny, fiai nagyon belevalóak és bármerre is vesse őket a világon az élet, mindenütt képesek kivágni a rezet – maradandó emlékeket hagyni maguk után. (Minden valószínűség szerint, ha bármely más nép képviselője megismételné – s miért ne tenné meg? – ezt a fajta sziszifuszi felmérést, hasonló következtetésre juthatna saját nációját illetően. Elvégre a föld kerek…)

*

Néhány érdekes, frissebben felkerült bejegyzés a rovatból:

* Magyar emlékek – a világűrben

A Holdon például 14 kisebb-nagyobb kráter kapta meg a természettudományok egyik vagy másik magyar kiválóságának a nevét. Közülük tíz a Holdnak a Földről nem látható, de már pontosan feltérképezett túloldalán található, ott van a legnagyobb, a 210 kilométer átmérőjű Kármán-kráter is.
Elhagyva bolygónk közvetlen vonzáskörzetét, a világűr képzeletbeli magyar vándora örömmel fedezhet fel „ismerősöket” a szomszédos planétákon is. Így a Naphoz legközelebb keringő égitesten, a Merkúron kráter viseli Bartók Béla, Jókai Mór, illetve Liszt Ferenc. A hozzánk közelebbi Vénuszon három kráternek (Erika, Margit, Tünde) és egy 975 kilométeres hátságnak (Szél-Anya) magyar csillagászok adtak nevet. Hasonlóan kedvező a kép másik szomszédunkon, a Marson is, ahol négy kráter elnevezése magyar eredetű (Bak, Eger, Igol, Paks). A bolygóközi térben pedig több száz apró égitest száguld a Nap körül, amelyet magyar csillagász fedezett fel, és/vagy magyar nevet kapott. A teljes szöveg itt 

 

* „Kis kece lányom” – Akranes (Izland)

A sokat emlegetett országimázs talán legsikeresebb előmozdítója a magyar zene. Liszt rapszódiái vagy Brahms magyar táncai jól megalapozták ezt a diadalmenetet, de ha a közeli múltban nézünk szét, akkor a Queen-sztár Freddie Mercury által népszerűsített „Tavaszi szél vizet áraszt” nemzetközi karrierjét idézhetjük emlékezetünkbe.
A rovat fotót közöl, amelyen egy alkalmi izlandi énekkar éppen a „Kis kece lányom” dalocskát adja elő, saját anyanyelvén, amely a szigetország óvodáinak énekeskönyvében szerepel! A teljes szöveg itt

 

* Mándoky Kongur István – Almati

A karcagi születésű, fiatalon elhunyt magyar turkológus, Mándoky Kongur István (1944–92) már a középiskola első éveiben kitűnt a nyelvek iránti fogékonyságával. Kiválóan megtanult oroszul, a török nyelvek iránt is különös vonzalmat érzett, a kun nyelvemlékek kutatását már egyetemi évei alatt elkezdte, és folytatta a végzés után is.
Mándoky Kongur István vallotta: a kelet felől érkezett magyarság összekötő kapocs a Kelet és a Nyugat között. Egyik legismertebb munkája az 1981-ban elkészült „A kun nyelv magyarországi emlékei” című kandidátusi disszertációja, amely tartalmazza a Kun Miatyánk szövegváltozatait is… A teljes szöveg itt

 

* Egykori magyar szolgáltatások – New York

A New Yorkba érkező magyar emigránsok hagyományosan a város felső keleti részében, Yorkville-ben, a 70., 80. utcák magasságában telepedtek le. Akár a többi, hasonlóan bevándorlók által lakott városrészekben, itt is sokáig jellemző volt, hogy sokan nem tanultak meg angolul, hiszen nem volt rá szükségük…
Főleg nők, elsősorban családanyák nem mozdultak ki a környékről, itt végső soron mindent megtaláltak, ami a napi élethez nélkülözhetetlennek bizonyult. Hosszú évtizedeken át számtalan jel mutatta a kézzelfogható magyar jelenlétet, ez azonban az utóbbi évtizedekben erőteljesen megfogyatkozott… A teljes szöveg itt

 

* Gábor Dénes – London

Gábor Dénes (1900–79) Nobel-díjas fizikus, gépészmérnök, villamosmérnök, a holográfia feltalálója (külföldön Dennis Gabor néven ismert) a budapesti, Markó utcai Fő-reálgimnáziumba járt, a budapesti, majd a berlini műszaki egyetemen tanult, ott is doktorált 1927-ben. Berlinben más, később világhírűvé vált magyar fiatalok társaságában rendszeresen látogatta Albert Einstein szemináriumát is…
Gábor Dénes Németországban a Siemensnél, a nácik 1933-i hatalomra kerülése után egy évig Budapesten a Tungsramnál dolgozott. A következő évben, 1934-ben Angliában telepedett le, ott a Thomson-Houston elektromos vállalat laboratóriumában kutatómunkát végzett. Ott találta fel 1947-ben a holográfiát, amiért 1971-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat „a holografikus módszer fölfedezéséért és kifejlesztéséért”. A teljes szöveg itt

 

* Soproni erdőmérnök-hallgatók – Vancouver

Az 1956-i forradalom leverése után mintegy kétszázezer magyar menekült el az országból. A nyugati államok – némi lelkiismeret-furdalás hatására is – a legtöbbjüket befogadták, biztosítva számukra a létfeltételeket, sőt, a továbbtanulás, a szakmai előrelépés lehetőségét is.
Az egyik legnagyobb befogadó Kanada volt, a hatalmas, ám viszonylag gyéren lakott észak-amerikai országban negyvenezer magyar kezdhetett új életet.
Ez történt a Soproni Erdőmérnöki Főiskola kétszáz hallgatójával és tucatnyi tanárával, aki Vancouverben, a Brit Kolumbiai Egyetemen folytathatta tanulmányait, illetve dolgozhatott. A diákok közül 141-en ebben a tanintézményben diplomáztak.
Róluk, és általában a Kanadában élő magyarokról is elmondható, hogy közösségük tagjai megbecsülést vívtak ki maguknak és hazájuknak, nem véletlenül nyilvánította Kanada saját nemzeti történelmi öröksége részévé az ötvenhatos magyarok befogadását. A teljes szöveg itt

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ