Hamarosan a MEK-re kerül a Székelyudvarhelyen élő Oláh István digitalizált versgyűjteménye, A virágmindenség fényképe. A szerző fotóival illusztrált kötet tulajdonképpen Oláh lírai életművét összegzi, alulírott válogatásában. Jelen vannak benne a Forrás-sorozatban megjelent pályakezdő kötet (Álom a csodalúdról, 1971) egyes versei is, majd sorban valamennyi kötete több-kevesebb verssel képviselteti magát: Gazdátlan tenger (1974), Kőkert (1977), Sötétkamra (1980), A második északon (1983), A virágmindenség fényképe (1999).

A kötet végén, Függelék tartalmazza azokat a kritikákat és recenziókat, melyek annak idején a napvilágot látott különböző köteteket értékelték, értelmezték és elkönyvelték. Igen erőteljes, formagazdag gondolati lírával van dolgunk, amelynek időtálló, tartós szövete azt igazolja, hogy kritikusai helyesen látták az Oláh-féle formakeresések és újítások jelentőségét, helyét a magyar lírában.

A virtuális kötet MEK-en való megjelenése után interjút kérünk a költőtől arról, hogy visszatekintve miként látja ő költészetének e könyvben felmagasló vonulatát. (Cseke Gábor)

*

Néhány vers, ízelítőül a könyvből:

FÁT VÁG

Nagy leölt tyúkot temettek
az országút alá
két pikkelyes lába csak közelről
látszik fának

Valaki jön biztos a tettes
visszatér a dulakodás színhelyére
eltüntetni a nyomokat

Fejszét vesz elő

A TÜKÖR

Fogyóban a megszokott tárgyak?
Tágul a lakás, terem gyérül?
Napról napra szegényedem?
Mint az ujjam maradok végül?

Ott egy frottír virított előbb!
Most semmit se látni a tükörben!
Lebegővé változott a világ!
Minden áttetsző fölöttem, mögöttem!

Bezúzom a kietlen üveget.
Villogó foncsorát hagyom nőni.
Borostyán zár így holt bogarat,
Arcunk s a mozdulatot ahogy őrzi.

ELÉGIA HALLGATÓ SOKADALOMMAL

Levelet pedig nem írok Az írott szó veszendőben
Hiszitek nem hiszitek nagy itt a tél

Juhok kisborjak szavak
a fagy s a január megszokott prédája

Mekkora tél lehet ott nálatok
ha válasz nélkül maradt megíratlan levelem
mekkora tél az ott uram
ha már nem szólal senki sem

A toronyóra hangtalan üt de minek
elveri a hangtalan delet
az egész hangtalan napot
és hangtalan este jő lehet

Aludjatok már Az álom is szótalan
s ha kérdeznek nem nagymama faggat
Ki kiáltja világgá a csendet
Bennünk a sokadalom Hallgat

MIÉRT AKARSZ

Az angyal nem engedett be.
Az angyal odatette a lábát és nem
engedett be.
Az angyal odatette a kezét. Az ajtót
nem lehetett kinyitni.
Az angyal egész testével nyomta az
ajtót. Ha buldózer vagy feketeöves
kungfu-krampusz vagy, akkor se.

De miért akarsz mindenáron
buldózer vagy krampuszbajnok lenni?

Miért akarsz mindenáron
bemenni az ajtón?

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ