ellensúlyozhatom azt ezzel?
a könnyen vett életet
egy ódon versezettel –
meglátszik-e rajtam
hogy hű voltam a bajban?
nem adtam-vettem
amim volt könnyen elengedtem
üres kézzel álltam meg mindenki előtt –
indulhatunk
mélygarázsok
ugrásraszánt tetők

ez a nap
ma véget ér
már reggel alkonyodnak
országutak legelők –
még lélegzetet veszünk mielőtt
lebukik a nap
de még akkor sincs vége
utolsó erőnk ha marad
hivatkozhatunk Adyra Rilkére:
az éjszakák tágasak

Forrás: helikon.ro

A Kriterion-Polis kiadásában megjelent:

A borító Unipan Helga munkája

A tenger ablakai című kötet a szerző első könyveként erőteljes opció a szikár, töredékes, tárgyias költészet mellett. Pilinszky János versei e költészet elsődleges szöveg­előzményeiként azonosíthatók, a versek utalásaiból pedig kiolvashatóak további preferenciák is: Rilke, Borges, Felliní például. Az utalásokból is látszik: nem a látványos gesztusok és nem az érzelmi kiáradás költészete ez, hanem a finom, rejtőzködő, utalásos, töredékes struktúráké. A versek hangneme ugyanakkor ki-kimozdul a személyesebb tapasztalatok rögzítése felé: átütnek a távolító gesztusokon a megélt élmények, intenzív érzések. A szövegek az egyensúlyt keresik a köznapi és általánosítható, angyali és emberi szférák között. Jellemzően városi terekben járunk a versekben, amelyek gyakran címnélküliségükkel jelzik: élet­töredékek, megfigyelésdarabok csupán – de asszociációk, kontextus­áthelyezések révén a szövegek világa kitárul, bárki számára beköltözhetővé válik.

Balázs Imre József