Január 27-én a csernátoni Hasz­mann Pál Múze­um­ban Szon­da Sza­bolcs műfordítóval, költővel Dimény H. Árpád költő beszélge­tett a bu­da­pes­ti Pont Kiadó gon­dozásában ta­valy ma­gyar nyel­ven meg­je­lent, Tyúkok a menny­ben (Ra­i­ul găinil­or) című Dan Lun­gu-regény fordításáról és általában a költészetről.

Dimény H. Árpád a köszöntés után meg­je­gyez­te, „akasztják a hóhért, hi­szen Szon­da Sza­bolcs ezúttal nem iro­da­lom­szer­vezőként vagy könyvtárigaz­gatóként, ha­nem költőként, műfordítóként van je­len”. Az ezt követő beszélgetésből ki­derült, a két önálló, il­let­ve egy Cseke Gábor­ral közös, „négy­ke­zes” versköte­tet jegyző Szon­da Sza­bolcs gyer­mek­be­tegségként te­kint költői in­dulására, meg­je­gyez­ve, „úgy vélem, a két kötetből egy jó kijönne”. Hozzátet­te, 2002 után „leült a do­log”, lezárult egy kor­szak, hosszú ide­ig úgy vélte, „ennyi volt”. „Az elmúlt 8–10 évben azon­ban felgyűltek olyan dol­gok, ame­lye­ket megírnék, nem­csak vers­ben, ha­nem prózában is. Az utóbbi időben szüle­tett néhány ver­sem, ame­lyek igazán mélyről jöttek, hu­szonéve­sen nem tud­tam így írni”, fej­tet­te ki.
A műfordításra áttérésve Szon­da Sza­bolcs be­val­lot­ta, kez­det­ben kiadói kérésre dol­go­zott. „Ezek mind jó ta­pasz­ta­la­tok vol­tak, aztán egy idő után el­kezd­tem ke­res­ni, mi az, ami érde­kel, amit le­fordítanék. Fon­tos, hogy va­la­mi­lyen szin­ten bele tud­jam he­lyez­ni ma­gam ezek­be a fordítások­ba”.
Szon­da a műhely­tit­kok­ba is be­avat­ta az érdeklődőket, el­mond­va, van­nak olyan dol­gok, ame­lye­ket nem le­het le­fordítani, úja­kat kell kitalálni he­lyettük, és oly­kor a szerző segítségére is szükség van, ha el­akad a munkában. „Dan Lun­gu regénye gördülékeny, az­zal nem volt gond”, mond­ta. Hozzátet­te, Lun­gu első, egy mold­vai nagyváros pe­rem­vidékén lévő utca la­kosságát be­mu­tató regényében az fog­ta meg, hogy ol­vasmányo­san, hu­mo­ro­san beszél ke­serű dol­gokról.
Dimény H. Árpád kérésére fel­ol­vas­ta két, ta­valy szüle­tett versét, ame­lye­ket, el­mondása sze­rint, „ki­rug­dos­tak” belőle, vagy­is felkérésre szület­tek, majd az est záróak­kord­jaként de­dikált.
A ma­gyar fordítás fülszövegében a követ­kezők ol­vas­hatók: „Az Akácos utcában előre­ho­zott nyugdíjba kény­szerült vagy mun­kanélküli »urak« lak­nak, gya­ko­ri »el­fog­laltságuk« a Gyűrött Trak­tor nevű kocs­ma, »a férfi­ak menny­országának« láto­gatása. (…) A végeérhe­tet­len beszélgetések során nem csupán kocs­ma-fi­lozófiai kérdésként vetődik fel, hogy »van-e a tyúkok­nak menny­országuk?« Relu Co­val­ci­uc kertjét ugyan­is elözönlik a földi­gi­liszták, és sűrű szőnye­get képez­ve na­po­kig ott ma­rad­nak. Min­den­ki csodát gyanít. Co­val­ci­uc tyúkjai szin­te em­ber módjára kez­de­nek vi­sel­ked­ni, gazdájuk pe­dig azon tűnődik, hogy igazából jobb tyúknak len­ni, mint em­ber­nek. (…) A fordítással Szon­da Sza­bolcs székelyföldi kocsmákban, erdélyi Akácos utcákban élő, ih­le­tett ma­gyar nyel­ven al­kot­ja újra a művet.” (Daczó H. Bar­na)

Forrás: www.hirmondo.ro / eirodalom.ro