Albert-Lőrincz Márton: (Két zöld viaszgyertyával)

nyolc hónap múlva

Mágnesek közé szőve s szétterítve,
a földnek forognia kell.
Fölkel a hajnali didergés,
a szoba áthatóan kihűl,
a forró magma megkérgesül,
a földnek forognia kell!
Később már kifekszik a nap,
alázuhan a kék a magasból,
s én is elindulhatok.
A temetőkert zokogó kavicsain,
magamra hagyott emlékeimmel,
megyek, rablópandúrozni öcsémmel,
a földdel eltorlaszolt kapu előtt.

2017. február 2.