egy lépést tenni a mindenség felé
egy aprót ha az út hátrahőköl
egy gyámoltalan mozdulatot
a szándék piciny késztetését
csak egy pöttynyi akaratcsírát
mely a test talaján megfogant
és nem érti még szavát a világnak
nem ismer időt sem arcokat
nem érzett melegebbet a tenyérnél
az anyaöl meghitt tűzhelyénél
nem nyelt még ízesebb nektárt
a víznél édesebb illatot
a barna föld szagánál
csak egy lépést a szavak felé
kósza felhők barokkos ívében
páragomolyok szép labirintusában
az ég felé ahonnan karok nyúlnak
le értünk az esendő földi zsivajba
csitítani a síró embert a zavargó
hadakat az éhező vágyak könyörtelen
jóllakni akarását homokból építeni
bábeli tornyot e maroknyi
lét-zivatarban.