Apokaliptikus világban játszódik McGinnis regénye, nem is oly távoli jövőben, inkább a lassított jelenben. Nem egy Névtelen Alkoholista monológja ez, hanem élethalálharca egy maroknyi embernek a túlélést jelentő vízért. Harcolni kell az életben maradásért, az élelemért, minden falatért és minden kortyért. A könyv minden lapját átitatja az erőszak, de a humanitás minimuma is fontos tényező. Anya és lánya tengődik egy életben maradást jelentő tavacska partján, kitéve az elemeknek, a prérifarkasok támadásának és az ellenséges martalócoknak, akikkel meg kell vívniuk harcukat a túlélésért. Az anya belehal, a lánya életben marad és küszködik a víztisztítással, és megőrzésével, az élelemért, amit a puskával elejtett szarvashús jelent. Borzalmas vízió ez. Alighanem a Föld számos vízszegény pontján már így tengődnek emberek, még ha Donald Trump nem is akarja ezt a klímahistóriát komolyan venni. Megrázó regény ez a küzdésről, az egyre közelebb lévő apokaliptikus viszonyokról. Hátborzongató vízió a regény egy nem is olyan távoli jövőről.

Kerekes Tamás

Részlet:

Régebben Anya lőtte le a túl közel merészkedőket, de az utóbbi hét évben Lynn puskájától is elestek, életüket először a golyó oltotta ki, majd a prérifarkasok végezték el a többit, még mielőtt felkelt volna a nap. (….) Évekkel ezelőtt Anya mutatott neki fotókat szomjan halt emberekről. Bőrük úgy lógott a csontjaikon, mint ahogy a tapéta hámlott le a falról a ház használaton kívüli folyosóján. Duzzadt nyelvük kilógott repedezett vérző ajkuk közül. Szemük olyan mélyen besüppedt a szemüregükbe, hogy a koponyájuk körvonala kivehető volt.

-Így akarsz meghalni?- kérdezte Anya azon az éjjelen, és azóta minden éjszaka. Lynn válasza mindig ugyanaz volt.

– Nem.

– Akkor ölnöd kell- jött rá a felelet. Szánakozással nem lehetett védekezni azok ellen, akiknek nem volt ivóvizük.”

(Fülszöveg).

„Mire lennél képes, hogy megvédd a vízforrásodat egy kiszáradt világban? A világvége nem bonyolult. Egyszerűen csak nincs többé semmi: se munkahely, se iskola, se üzlet, se közlekedés. Nincsenek emberek sem, csak a megmaradt kevesek. Ők a túlélők, akiknek egyetlen célja van: a fennmaradás. A civilizáció összeomlása után legfőbb törekvésük az élelem megszerzése és a védekezés. Anya és Lynn túlélők. Anya nő, harcos és gazdálkodó egy személyben. Felnevelte a lányát, gondoskodott enni és innivalóról, biztonságot teremtett kettejüknek a farmon, megvédelmezte otthonukat a betolakodóktól. S ami a legfontosabb: megvédte legnagyobb kincsüket, a kis tavat, ivóvizük forrását. Puskával kel és fekszik. Lynn tizenhat éves. Anyán kívül mással még nem beszélt, mást nem is nagyon látott. Kilencéves kora óta tud vezetni, pontosan céloz és lő, ért a víztisztításhoz, és jól bánik a fejszével. Aszályos volt a nyár, az életadó tó vize apadni kezd. Dél és kelet felé is tábortüzek füstje látszik. Vajon a távoli város kiszolgáltatott menekültjei vagy rossz szándékú betolakodók közelednek? Nem lehet tudni. Akár így, akár úgy, Anyának és Lynn-nek készülnie kell a télre, védelmezniük kell a tavat, meg kell védeniük magukat az idegenektől és a prérifarkasoktól.

Mindy McGinnis regényében nincsenek földönkívüliek, sem intelligens robotok, mutánsok vagy vámpírok. Rejtélyes kór sem tizedeli az emberiséget. Éppen csak az ivóvíz fogyott el: a világvégéhez ennyi éppen elég. A nagysikerű regényből Stephenie Meyer, az Alkonyat szerzője készül filmet forgatni.”

Cartaphilus Kiadó
www.alexandra.hu

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ