Pitymallatkor kelsz. Lélegzetvisszafojtva haladsz a sötét vadcsapáson. Órákon át lesben állsz, amíg átvizül ülepeden a nadrág. Aztán az első neszre már emeled puskádat és célzol. Időd sincs, hogy lásd a gyönyörű szárnyas kecses tánclépéseit, meg sem várod furcsa felhangjait, melyekkel magához csalogatná a tyúkokat. Hiszen nem esküvőre jöttél. Nem vagy holmi szájtáti, aki a úgyszólván a természet csodáit fotózza. Te mindig a túloldalon állsz, ahol a mínusz jelet szokták kitenni az élet elé.