200 Arany
(szeszélyes napló/7)
„Lelkem fattyam! Hát hol is kezdjem, na! Biz énmagam sem tudom, lia csak azon kedves újságon nem, mit te alkalmasint tudni fogsz, hogy Petőfi megházasodott. Soha ez igénél jobhan nem vártam semmit, mert köztünk legyen mondva, mindig tartottam valamely galibától és konkolytól. De hát már egészen úgy van, már nem lehet tréfálni a dologgal. Jobban örülök neki, mint ha valaki száz bivalyt adott volna, meg Vas Gerebent ráadásul. Azt mivelte már a szivem, mintha 13 élű bicska lett volna, mind nyíló félben, benne.
…Vetem szemeimet a térképre s tudod mi esik nehezen? Az, hogy alig vagy tőlem néhány mértföldnyire s még sem vagyunk együtt. Hej te Sándor, beh özön dinnye van nálunk, és mily édesek. Nekem már is van jegyezve egy pár száz, pedig ez még csak az eleje, s ha te a nyiri dinnyét tartod legjobbnak, úgy nem ettél jó dinnyét. Itt megtanulhatnád, mit hinak jó dinnyének; most fog érni, a jövó’ héten legjobban. S a mi több, ez igen könnyű étel, szerelmesek is megehetik gyomorterhelés veszélye nélkül. Meglátogatnálak, de annak száz akadálya van. Első ez a csörömpölő láncz lábaimon, második, hogy nem tudom még, hol van neked ez úttal otthon, pedig én csak a te vendéged, és folyvásti vendéged szeretnék lenni, harmadik, hogy csak nem vihetném magammal komádasszonyt, Julcsát és Laczit, ezek nélkül pedig látogatásom csorba volna. Ó ha te oly roppant dühös szerelmes nem volnál! ha elhagyhatnád egy hétre mátkádat! legalább csak azért, hogy hamarabb teljék az az egy hónap. Majd a tüzes isten nyila! mondod…” (Arany János levele Petőfi Sándorhoz, 1847)
*
„…Mondtál utósó leveledben egy titáni otrombaságot, tudniillik hogy Jókaihoz a kedvemért csatlakoztál. Quo jure a kedvemért? az én kedvemért, édes öcsém, ne tégy semmit, effélét legalább ne. S ha ezt csupán az én kedvemért tetted, úgy ezennel fölmentelek minden kötelezettséged alól. De itt több forog kérdésben, mint becses úri személyem kedve, ezt beszédeim után nem nagy mesterség volna belátnod. Én a népköltészet képviselőit akartam egyesíteni. Miért az ÉLETKÉPEK-ben ? Mert annak legtöbb olvasója van, mert ahhoz szegődtek a legjobb fejek, mert annak szerkesztője egyik főtagja a fiatal Magyarországnak, hova mindazokat számítom, kik valódi szabadelvűek, nem szűkkeblüek, merészek, nagyot-akarók azon fiatal Magyarországnak, mely nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhába akarja öltöztetni….
Szóval az ÉLETKÉPEK Icgnekünkvalóbb orgánum. Ha nem látod át, kedves barátom, hogy én ezekért híttalak az ÉLETKÉPEK-hez, úgy csak maradj… maradj Vahotnál… az én vőlegényi napjaim nyomorúságosak. Ipám annyira nem szeret, hogy formaliter megtiltotta a kijárást bozzájok. Már megszegtem ugyan egy párszor e tilalmat, de vesztemre,
mert utósó kinnlétemben — valami tíz vendég szeme láttára — oly hidegen viselte magát irányomban, mint valami jeges medve, úgy hogy én tökéletesen jégcsappá fagytam volna, ha mátkám napvilág-pillantásai nem ónak.
Levelezünk erősen egymással és ő néha berándul Szatmárra, ez menti meg lelkemet az éhhaláltól. Hanem hiszen holnaphoz három hét nem a világ. — Mostanában bizony már nem igen látjuk egymást, azonban mondd meg az én kedves komámasszonyomnak, hogy a világ minden kincseért se essék kétségbe, mert:
Még jőni kell, még jőni fog
A jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Mind hármunk ajakán.
(Petőfi Sándor levele Arany Jánoshoz, 1847)
*
„Hogy a nép-, sőt nemzeti költészet felvirágzását nálam valaki jobban óhajtja, azt te sem hiszed; de hogy azt egy orgánum jobban terjeszsze, mint több, azt meg én nem hiszem, mert bár csak volna 99 lap a nép közt is elterjedve, s mindben 99 jó népköltő! Mind az által a te és barátid óhajtása az, hogy egy lap emeltessék az „ifjú Magyarország” orgánumává s mivel te (ezen korholó levél előtt legalább) barátom voltál s a te barátaid az enyéim is valának, kedvedért s barátid kedvéért, én is
közétek álltam, honnan nem olyan könnyen kergettek el, mint gondolod.
…Laczi hozzá irt versedet könyv nélkül tudja (könyvből nem is tudhatná), s mily büszke vele, hallod. Akárki jő a házhoz, ismerős vagy idegen, első dolga keresni vagy kerestetni elő a lapot s mutogatni a verset, hogy azt neki Petőfi Sándor bácsi küldte és még paripát is fog hozni.
S hogy tudja stilizálni értelmesen:
A kis bolond ürge
Egy darabig türte. . . stb.
Julcsa könyvből olvasta, Laczi hallgatta, úgy tanulták be…” (Arany János levele Petőfi Sándornak, 1847)
*
„Koltóra az utólsó posta Nagy-Bánya. Legközelebbi leveledet már oda zarándokoltasd. Szeptember 8-kán este ott leszünk, s ha tőled jön a levél, ne búsulj, házasságom első napján is elolvasom. Akár hiszed, akár nem, ezt nem minden emberrel tenném.
…TOLDIT most olvasom hatodszor. Csakugyan nyomorú férczmű. Még vagy hatszor elolvasom az idén, hogy silányságát minél jobban fölfogjam.” (Petőfi Sándor levele Arany Jánoshoz, 1847)
Az Aranykor Egykori Lovagja
Pusztai Péter rajza