Nyitra Géza gyerekkora óta Gézé névre hallgatott, avagy… még a Géza névre sem. Saját törvényei szerint élt, már kisgyerek korától; előbb csak bepísilt, -kakált, amikor úgy akarta, majd tanult, amikor akart; általában kerülte a tanulást. De azért valahogy egyetemet végzett. Mérnök lett. Dolgozni akart, az elején, idő teltével inkább nem. Hát kivándorolt.
Amerikáig meg sem állt.
Ott 10 négyzetméterre 100 mérnök jutott.
Ezért aztán misszionárius pap lett, a magyar közösség élén.
Jól élt, addig, amíg haza akart menni, s kiderült, hogy 1149-es utcai lakrésze nem a haza, csak a háza. A haza szülővárosában, a Liget utca 14, szám alatt van.
Szülei meghaltak, már csak az elszomorodott családi ház várta, meg a kutyaól, üresen.
Vett egy kutyát, eladta a házat; majd a kutyát is, és tömbházba költözött. Előbb egy kocsival lepte meg magát, aztán feleséggel, két gyerekkel, s egy igazi otthonnal. Azt akarta, hogy ne zavarja többé senki. De jött az unoka, s vele együtt a következő igény, egy macska, vagy kutya, amiből aztán visszatérő sláger lett.
„Kutyának, macskának udvaron a helye” – hangzott az ismételt verdikt.
Ez addig tartott, amíg az unoka tinikorba lépett, s valahonnan egy cipónyi fekete pamaccsal állított be, egy hetes tartózkodási engedélyért kunyerálva. Az egy hétből legy hónap, egy félév, egy év lett. A kutyusból viszont Figyusz.
Eleinte a lakás 108 négyzetméterének minden négyzetcentiméterét aláírta. De tanulékony volt, s két séta között immár a kijelölt rongyra firkált. Ragaszkodó és aránylag szófogadó volt. Gézé szobájába csak a gazdi engedélyével lépett be, s ha az ajtó zárva volt, leült eléje és addig kopogott a farkával, amíg a nagyfőnök megsajnálta és beengedte. Ilyenkor ráugrott és olyan cuppanásokat nyalt az arcára, hogy Gézé perceken átt mosakodott, de nem neheztelt rá, mert betartotta a szabályokat, ágyra nem ment fel, nem ugatott, csak ha kéregető cigányok kopogattak az ajtón; erre speciális engedélyt kapott.
Még Gézénét is levette lábáról: főzés közben addig bökdöste, amíg egy falás akármit nem kapott. Ha üres lett a vízes vagy étkező tálka, addig hordozta a gazdasszony után, amíg megteltek.
A szomszédok is megszerették, minden apróságot tudtak róla; még azt is, hogy a szomszédasszonyhoz benyomuló cigányt leteperte és addig nem engedte el, amíg Gézé ki nem lépett a házból.
Ha olykor elvitték a Gézé nővéréhez egy-két hétre, otthon szinte hiányolták. 101-szer megfogadták, hogy többet nem adják oda senkinek. A séta szóra rohant a pórázért, s ha a gazdi ejtette ki a varázsigét, bement és somfordálva az ágy tetejéről lehúzta a kalapot és a bejárati ajtóhoz, a póráz mellé hurcolta.
Egyik nap az egyik szomszéd, hazajövet hallotta, hogy Gézééktől belülről kopogtatnak, közelebb lépve a Figyusz nyüszítését is hallani vélte.
A szomszédok becsengettek, kopogtattak, dörömböltek. Majd berúgták az ajtót.
Gézé mozdulatlanul feküdt az ajtó mellett, vásárló szatyor a kezében. A mentők Figyusztól alig tudtak Gézéhez jutni, kettőjüket meg is harapta. Az állatorvosnak kellett elaltatnia.
A mentősök beirták a naplójukba a halál okát: szívroham.
Nyítra Géza, élt 77 évet.