Cziffra György (1921–94) zongoraművész Budapesten, cigányzenész családban született, második hazájának Franciaországot tekintette. Már ötévesen cirkuszban zongorázott. Dohnányi Ernő, a Zeneakadémia igazgatója juttatta be a főiskolára, ahol Dohnányi és Keéri-Szántó Imre növendéke lett. Hosszú időn át bárzongoristaként kereste a kenyerét.
Cziffra Györgyöt 1943-ban vezényelték a frontra, ahol zongorajátékát hallva, német tisztek felajánlották, hogy elviszik Berlinbe. Ő ezt származása miatt sem vállalta, sőt átszökött a partizánokhoz. Három évvel később, 1946-tól ismét itthon lépett fel – bárzongoristaként; a presszók előtt tömegek hallgatták az utcán. Emigrációs kísérletei után elfogták, megkínozták, 1950-ben Recskre internálták, ahol követ tört zongorista kezekkel… 1953-ban szabadult, majd engedélyezték fellépéseit is. Hatvan évvel ezelőtt, október 23-a előestéjén Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián, kirobbanó erővel és hatással, hozzájárulva a forradalmi hangulat kialakulásához.

A Cziffra család 1956-ban emigrált; a művész rövid bécsi szereplés után Párizsban telepedett le. Hangversenyein zsúfolásig teltek a koncerttermek, zongorajátékát Liszt Ferencéhez hasonlították, nevét a 20. század legnagyobbjai, Rubinstein és Richter mellett emlegették. Ifjú pianisták számára 1969-ben megalapította a versailles-i Cziffra György Zongoraversenyt, majd 1977-ben létrehozta a Cziffra Alapítványt a Párizs melletti Senlis-ban. Ott egy 12. századi kápolnát restauráltatott, s elnevezte Liszt Ferenc Auditóriumnak, mint azt a gótikus kapu feletti felirat is Cziffra megkapta a francia Becsületrend tiszti keresztjét, 1968-ban (47 évesen) francia állampolgár lett, de mindig magyarnak vallotta magát. Először 1973-ban látogatott haza, budapesti koncertjén hosszan ünnepelte a közönség. Önéletrajza „Ágyúk és virágok” címmel 1983-ban jelent meg magyarul. A Száztagú Budapest Cigányzenekar tiszteletbeli elnökévé fogadta. A Magyar Köztársaság Érdemrendjének tiszti keresztjével 1993-ban tüntették ki. Egy évvel később szívrohamban hunyt el a Párizshoz közeli Longpont-sur-Orge helységben; sírja Senlis-ben őrzi a zseniális magyar zongoraművész hamvait. /Nagyon köszönöm Erdős André barátomnak a senlis-i felvételt és a hozzá kapcsolt információkat./

A Liszt Ferenc Auditórium kapuja

Forrás: Magyar emlékek a világban