Gergely Tamás: Az én Koreám (2017. február 10.)
MELYIK GENERÁCIÓ?
Lezajlottak – itt, a szemünk előtt, a romániai tüntetések. A szemünk előtt: a tévé képernyőjén láttuk, a Youtube, a Facebook szolgáltat képeket. Ezúttal sem én magam tüntetek, mint annak idején a diktátor megfutamodásánál sem voltam jelen. Érzem, valami kimaradt az életemből, de hát, istenem, más került a helyére…
Tegnap este hallom, hogy lemondott az igazságügyminiszter. Micsoda röhejes kifejezés: igazság…Hol ott az igazság, ahol legálissá akarták tenni a harácsolást?! Egyedül ő mondott, egyedül őt mondatták le, sutyiban bizonyára megígérve, hogy legközelebbi kormányalakításkor nem felejtik el, addig is lesz mit aprítania a tejbe… Szóval azzal próbálkozik a kormány, hogy a miniszterelnök marad. Míg el nem söprik azt is újabb tüntetések…
A tüntetéseket, a mai Románia helyzetét magyarázó kommentek közül az lepett meg, amelyik szerint a nép azért ment ki az utcára, mert a mozgató erő, a motor az ifjúság volt. ’89 óta felnőtt egy új generáció, amelyiknek az igazságérzete nem akar a balkáni normákhoz igazodni, legalábbis van egy határ… S amelyik twitterrel, hasonló gyorsaságú mobilizációs eszközökkel dolgozik, de hát az már a technika…
“Ez lesz Koreában is”, szorítja meg gyomrom a fájdalom. Végig kellett nézni aztán az Iliescu féle rezsimet, megtapasztalni, hogy “ellopták a forradalmat”, hogy visszasírták Ceausescut, hogy hányan, de hányan nem értik, most is miről van szó. Előbb-utóbb eltűnik a Kim-dinasztia, levetik magukról, segítséggel vagy anélkül a kommunistának csúfolt abszolút dzsucse rendet, s akkor jönnek a csalódások, a könyöklők megszerzik maguknak a hatalmat…
Pusztai Péter rajza
2017. február 10. 13:44
Tamás, nekem nem maradt ki az életemből, Bukarestben három nagy tüntetésszériából vettem ki a részem. De hidd el, közelről, a legközvetlenebb infók alapján, majd utána feldolgozva a látottakat-hallottakat minden másképp néz ki… Megérintett és kissé meglepett az írásaid alapján, ahogy téged most a dolog romantikája fogott meg. Az érzelmi vetületeken, eszményeken, hiedelmeken túl viszont annyi minden van…
2017. február 11. 09:17
A tévéből nézett-elgondolt-értelmezett-megitélt-megutált vagy éppen fellelkesitett tüntetések (események) csalókák és sajnos, nem mérvadóak. Nem a beteg lázát jelzik, csupán az indulat hőfokát. Azt pedig tudjuk, hogy nem csak az igazságvágy korbácsolja magasra. Úgy teszünk, mintha ez az ország mostanig az ártatlan kisdedek földje lett volna, s most jön egy rakás csúnya bácsi, aki nem akarja, hogy a tolvajok a börtönben üljenek. Gondolom, senki se szeret a börtönbe kerülni. Se okkal, de még inkább ok nélkül. Ki mondja meg, hányan kv vannak bent igazságtalanul, és hányan kint, jogtalanul? Végül is, az még nem bűn, hogy valaki a hatalmat akarja.Elvégre ez mozgatta a történelmet – előre.
2017. február 11. 10:43
Hogy engem a dolgok romantikája fogott meg… Kétlem. Én néhány napig valóban kiegyenesedett derékkal jártam, büszke bukarestiként, ha valamin csodálkoztam, hát az, hogy ilyen könnyen át lehet verni tömegeket. És összekapcsoltam a ’89-es, forradalomnak titulált zavargással, s hogy mennyire nem romantikus a romániai sajtó segítségével kialakult képem, bizonyítja, az, hogy ettõl a kifejlõdéstõl féltem az észak-koreaiakat.
Különben hálás vagyok, hogy olvasol, Az én Koreám rövidesen a könyvesboltban