Kálnoky László emlékére

Minden tavasszal ősszel és nyáron
ártok a világnak attól félek
mert járkálok hegyen völgyön lápon
fűre taposok hangyára lépek

lábbal tiporom én ezt a földet
mióta két lábra bírtam állni
úgy tűnik az életem merénylet
és az marad amig tudok járni

kiszorítottam vagy eltiportam
akaratlanul mást vagy másokat
ezért furdal a lelkiismeret
ezért zaklat engem a bűntudat

de visszakapom én ezt majd
szétszed engem is millió bogár pondró
jóvátesz mindent ha nem leszek
bölcs belátással a Mindenható –

Kálnoky László portréja * A szerző fafaragása

Forrás: Hargita Népe / Műhely, 2017. február 10.