Második osztályban egy darabig Oriold István volt a padtársam. A névelők gyakoriságáról és értelméről elmélkedtem, de még nem használtam a névelő szót. Megkérdeztem Istvántól:
— Vajon lesz idő, amikor nem lesz „a”?
— Nem tudom — válaszolta István, majd így folytatta: — Te, elhiszed, hogy egyszer mindenki meghal? Te is meghalsz, én is meghalok, csak egy ember nem hal meg soha: Toldi Miklós.

Budapest, 2017. II. 11

1. Albert-Lőrincz Márton:
   2017. február 12. 07:52

   Volt már némi tapasztalatod arról az életedről, amikor még nem voltál a Béla, és István se volt még az István, és nem a Toldi Miklós kérte ki a Györgytől a jussát, csak Toldi Miklós?

2. Gergely Tamás:
   2017. február 12. 09:49

   Jó kis abszurd, tiszteltetem Istvánt