Elgondolkoztató volt Orbán Viktor miniszterelnök kihívásokkal teli előadása. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr itt, és már a nyáron Tusnádfürdőn is úgy nyilatkozott, hogy a magyar nemzetpolitika paradigmaváltás előtt áll. Lehetséges-e, hogy a mai tanácskozásunk ennek a paradigmaváltásnak a nyitánya? Hogy a nyugati magyarságnak, a nemzet eddig mostohagyerekként kezelt közösségeinek meghívásával valódi világmagyarságról beszélhetünk?

Ebből az alkalomból egy víziót szeretnék megosztani önökkel, amelyet többedmagammal, otthoniakkal és itthoniakkal már elkezdtünk kidolgozni, és amelyben kiteljesedik a nyugati diaszpóra közösségeivel élő partneri kapcsolatot teremtő, immár a világ magyarságát megszólaltató új nemzetpolitika:

Ebben a viszonylag rövid időtávlatban, 10 év múlva megvalósuló vízióban egy olyan amerikai magyarságot látok, amelyben a jelenlegi 7% helyett legalább duplája, 15% (200 ezer fő) használja otthonában, folyékonyan a magyar nyelvet. Akik számára a magyar állam a nyugati magyarság igényeire szabott, velük/velünk közösen kidolgozott tananyaggal segíti a magyar nyelvtanulást, mind hagyományos módszerekkel, mind innovatív, a fiatalabbakat is sikerrel megszólító internetes e-learning programokkal.

Ebben a vízióban nem csak a magyar nyelv elsajátítására látok lehetőséget, de hozzászámolok további minimum egy milló embert, akik számára könnyen emészthető, változatos angol nyelvű anyagok is rendelkezésre állnak mind nyomtatott, mind elektronikus formában, mert családi vagy egyéb kötődéseik miatt meg akarnak ismerkedni a magyar kultúrával, a történelemtől a Nobel-díjasainkon keresztül kezdve a csárdásig.

Ebben a vízióban csoportosan, államilag finanszírozott program keretében utaznak Magyarországra és a határon túli területekre nyugati magyar fiatalok, olyanok is (egyre növekvő számban), akik nem beszélik a nyelvet. Itt helyben tapasztalhatják meg egy öntudatos, értékeire büszke nemzethez való tartozás élményét, amely hazatérésük után táplálja bennük a magyarsághoz való kötődés érzetét és fokozott igényét.

Ennek a víziónak a kölcsönösség a varázsszava. A magyar állam a nyugati magyarságot egyenrangú félként kezelve, partnerként nyújtja kezét a távoli diaszpórák közösségei felé. Ebben a partnerségben a magyar állam a nyugati magyarság szervezeteit, intézményeit nem kisajátítani akarja, hanem ezek kereteit felhasználva közös erővel dolgozni a közös célokért.

Ebben a vízióban intézményesül a nyugati magyarsággal való kapcsolattartás, és olyan munkacsoportok munkálkodnak a partnerség különböző vetületein (pl. a kulturális, oktatási, gazdasági, érdekérvényesítési feladatokon), amelyekben a nyugati közösségek hiteles szakemberei mellett az illetékes magyar minisztériumok elkötelezett munkatársai közösen alakítják a jövőt.

Ebben a vízióban a magyarországi és Kárpát-medencei magyarság felismeri és tud is élni azzal a mérhetetlen potenciállal, amely a nyugati magyarságban rejlik, jórészt kiaknázatlanul. A világmagyarság víziójában a Kárpát-medencei magyarság felismeri, hogy a világpolitika erőcentrumaiban beépített emberei(nk) vannak, akik ahogyan eddig is, ezután is készek cselekedni a nemzeti célok javára — feltéve, ha megfelelő muníciót és konzultációt kapnak az itteni tömbmagyarságtól. Ebben a vízióban a magyar közösségek megértik, hogy a nemzet szétszórtsága nem hátrány, de óriási előny, hiszen a kettős (vagy többes) kötődés kétszer (vagy többször) annyi érintkezi felületet, befolyásolási lehetőséget nyújt közös igényeink és sikereink megvalósítására. A fokozott mértékű összefogás fokozott mértékben láttatja a világgal is, hogy nemzetünk (a magyarság) nem a probléma, hanem a megoldás része.

Ennek a víziónak a megvalósulása érdekében ajánlom fel a nyugati magyar közösségek együttműködését, és ehhez kérem a tisztelt jelenlevők mindegyikének segítségét.

A HHRF  (Hungarian Human Rights Foundation) elnökének felszólalása elhangzott a Magyar Állandó Értekezlet IX. ülésén – Budapest, 2010. november 5.

1. Gergely Tamás:
   2010. november 11. 15:40

   Hát hogy a nyugati magyarságban van valamelyes kihasználható potenciál, az biztos, a lényeg: ki és hogyan használja ki. A csendes forradalom után sok svédországi magyar szeretett volna segíteni, de nem jutott szóhoz.

2. K.V.S.:
   2010. november 12. 07:25

   És mi lesz a felvidéki magyarok kb. felével? Ők sem „juthatnak szóhoz”, hiszen a Híd-Most pártra szavaztak. Ezt a külföldi, magyar kormánypártot meg sem hívták a mostani budapesti Találkozóra, mondván: szlovákok is vannak benne! Ezt hogyan kell minősíteni? Nekem van rá szavam, de nem írom ide.